Kölüs Lajos

„Mi az állati személyiséged?”

Te egy ölelni való medve vagy, dobta ki a gép az eredményt. Halacska egy teszt hét kérdésére felelt. Nem akart hinni a szemének, amikor meglátta a medve képét. Ilyen lennék, hiszen mindenki megijedne tőlem, jajdult fel magában. Kinek mutassa, legfőképp minek. Kázmér Sanghajban, a szöghajú Kardos meg visszament a feleségéhez. Tovább olvasta a képernyő szövegét. Nagyon meleg és életigenlő személyiséged van. Az élet számodra arra való, hogy élvezd, a kedves emberekkel pedig természetesen kétszer olyan jó. Rettenetesen nagy szíved van, önként megosztod másokkal. A vidám ünneplésekre a legborúsabb téli napjaidban is emlékezni fogsz. Halacska elnyomott egy könnycseppet a szeme sarkában, mintha az anyját hallaná, hogy ne adja fel. Nagyapja mindig büszke volt rá, a becenevet is tőle kapta, négyévesen a tó éhes halait kukoricával etette. Halacska most tükörbe sem mer nézni, három hónap alatt felszedett hét kilót, cserélheti a ruhatárát, de nem cseréli. Leginkább otthon ül, időnként csetel, fészbúkozik, kommentel, posztol, ír néhány emailt, sosem látott embereket jelöl meg ismerősként, némelyik visszaigazolja, hogy igen, ismerős. Lájkolják Halacska érettségi fényképét. Még hogy medve, ráadásul ölelni való. Tényleg egy állat vagyok, Kázmér sehol. Kardos sem, ő talán otthon alternatív Nobel-díjat kap, hogy ismét együtt a család.
Halacska úgy dönt, hogy úszni megy, szüksége van egy kis simogatásra, a testének sem árt, a lelke meg igényli a hullámokat, az érintést. Ha medve is vagyok, gondolja magában, ennyi jár nekem. Az anyja ugyan rácsörög, mi van veled, kislányom szöveggel, Halacska csak igennel és nemmel válaszol a kérdésekre. Nyelve hegyén van, hogy a férfiak gyilkosok, hiába rettenetesen nagy a szíve, mire megy vele, az anyja is csak kinevetné. Hát ne nevesse ki, erre mindig vigyáz. Soha nem mondott el otthon semmit. Ült a családi asztalnál, spenótot evett, lóbálta a lábát, hét éves sem volt, kutyát rejtegetett a fáskamrában. Két nap után bukott le, nyitva hagyta az ajtót, Foltos meg kiszökött, letarolta a virágágyast. Halacska tizenhat évesen vesztette el a szüzességét. A nála kétszer idősebb másodunokabátyjánál nyaralt a Balatonnál. Nem ivott be, mint a barátnője, józanul adta meg magát a vállas férfinak. Együtt vitorláztak, az éjszakát kint töltötték a vízen, szorosan egymáshoz bújva. Huszonegy múlt, amikor elhatározta, hogy férjhez megy. Anyja nem tőle tudta meg a hírt, hanem a szomszédasszonytól. Kázmér az esküvő előtti napon utazott el Kínába, egy nagy üzlet reményében. Azóta sem jött vissza. Halacska vágyott ugyan a messzi földre, de jobbnak látta, ha a szerettei körében marad. A kínai konyhát sosem szoknám meg, magyarázta a hentesfiúnak, akit régóta ismert a közeli piacról.
Ölelni való medve vagy, ismétli magában Halacska. Váratlanul Kázmér iránt érzett szeretete járja át a szívét, bár legszívesebben halottnak hinné volt jegyesét, és táblás fejfát sem rakatna a sírjára. Anyja szerint nemhogy fejfát, de még egy száraz karót sem érdemelne. Halacska, ha Kázmérra gondol, éberré válik, mint egy hiúz, ha vadászni indul. Hajnali négy. Felgyújtja az olvasólámpát, dagadt bokáját nézegeti, tegnap gyalog ment fel a Várba, gyalog jött le, kíváncsi volt a dadaistákra, Magritte-re meg a többiekre. Egy fényképet is vett, rajta a tenger felett lebegő kőtömb, a kőtömb tetején egy várkastély. Legszívesebben ott lakna és élne. Ez már majdnem a mennyország. Mindenütt kékség. Kedvenc színe a kék, talán azért, mert élénk és alapszín, kiváltja belőle a boldogság érzetét. De most a szoba kék falai sem nyugtatják meg. A medve bundája barna, gondolja váratlanul. A barna szín piros és zöld színből is előállítható, vagy lilából és sárgából. Festő ismerősétől tudja, hogy a barna lehet narancs és kék keveréke is. Ölelni való medve vagy, suttogja egy hang Halacska fülébe.  Halacska a szöghajú Kardosra gondol. Megcsörgeti a férfi telefonját, lassan világosodni kezd. Te egy ölelni való medve vagy. Halacska kívülről hallja a hangját, meg sem várva a választ, maga mellé dobja a mobilt. Pár másodperc múlva Halacska elalszik. Álmában az jár a fejében, ha ölelni való medve vagyok, akkor nekem ölelni való medvebocsaim születnek.

A bejegyzés kategóriája: Próza
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>