Tóth Dorottya

Este a temetőkertben

Tudom, hogy baromság, de még mindig félek ide egyedül kijönni. Itt aztán tuti nem találnak ránk, ha valami gáz van. De lehet, hogy mégis. Éppen eleget hallottam a szellemekről. Végre itt a kápolna. Nagyanyám szerint a púpos csávó lakik benne, aki éjjelente, miután a Notre Dame-ból kidobták, itt harangozik. Harang nincs egyébként, de valami bagoly biztosan lehet odafönt. Egyszer láttam hátulról a barna tollát, el is kezdtem visítani, hogy ott van Quasimodo. Valakinek még kulcsa is van az ajtóhoz. Van vagy húsz centis, és az idő sárga bevonatot képzett rajta. Életében talán még a púpos is ezt forgatta. Mellbe vág a nehéz levegő. Itt még lélegezni is külön erőfeszítés. Leülünk a fal mellé. Szerencsére hoztunk pokrócokat. Ki lehet fagyni ebben a hidegben. Ezt csak nyugodt körülmények között lehet tolni. Akkor fantasztikus lesz. Az élmény bevésődik az agyadba és egyszer, amikor egyáltalán nem várod, visszatér. Ez izgat benne a legjobban. A többiek mitől ilyen rohadt nyugodtak? Persze, ők már profik. Velük biztonságos. Csak nyugi, minden sima, az a lényeg, hogy ne féljek. Egy zseblámpa fényénél előveszik a tűket. Először az öregek jönnek. Magának nem ad. Szerencse, legalább egy épeszű lesz köztünk. Felszáll a szürke hullapor és sötéten kavarogni kezd. A levegőben hömpölyög, megcéloz engem. Le kell tüdőznöm. Úgy éget, mintha dohánnyal inhalálnék. A falról víz csepeg. És akkor meglátom az alakot. A sötétben, alig kivehetően mozog valaki. Pislogok, hogy ne kelljen látnom. Végre sikerül szem elől tévesztenem. Nem magas, és úgy tűnik, valamit visz a hátán. Újra előtűnik. A szeme sárga, villogó. Egy oszlop mögé rejtőzött. A sarokban páncélozott lovag áll. Őt is embernek hittem, amikor bejöttünk. De az a sötétben, az biztos, hogy valami élő. Össze-vissza mozog. Gyorsabban, mint ahogy ember teheti. Először, mikor leültünk messziről hallottam valami neszezést. Gondoltam egér az, de annál sokkal hangosabb. Már közelebb merészkedett. Alig néhány kőkupac választ el minket. Egy kör mentén kerít be egyre szorosabban. Most megállt. Habozik, előlépjen-e. Még nem mer az üres térbe állni, hiszen itt vannak a többiek is. Hál istennek, hogy nem vagyok egyedül. Bár a társaság hosszú távon nem ér sokat. El kéne futni, de már késő. Nem mehetek vissza az ajtóhoz, csak arra vár, hogy kiugorjam a többiek közül, a sötét folyosón már könnyedén elbír velem. Remélem, egy rendőr az vagy csak képzelődés. Néhányan éppen közöttünk dőlnek el. Tartom a csuklóm.

A bejegyzés kategóriája: Startkő
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>