Várnagy Márta

Forgatás

Várnagy Márta

Sárga postai lapok. Nincs rajtuk lakcím, csak számok. Számok tábori lapokon. Egy, kettő, hat, kilenc, öt, négy, nyolc, hét. Azt, hogy a feladó Voronyezs-alsóról, vagy az Ural hegységből, jobbra az első bányából ír, ki tudja. Ilyesmi nincs a lapokon. A tábori számon lakcím nem létezik. Az a cím nincs. A hátoldalukon nagyjából ennyi: drága feleségem, jól vagyok, írj magadról, csókol szerető férjed.
Anyám a római katolikus népiskolák számára kilencszáznegyvenkettőben 1 pengő hatvanért kiadott földrajzi atlasz hetedik oldalán – tervezte Fodor Ferenc, rajzolta Gerő László –, Európa politikai térképét nézi. Az Orosz Szovjet Köztársaságok Szövetsége lila színű, méretarány 1: 25.000.000. A tizedikre lapoz, Ázsia hegy- és vízrajzi térképére, annak bal sarkában négy levélbélyeg méretben Palesztina látható Krisztus urunk korában. A tizenegyediken Ázsia politikai térképe, Hollandus-Indiával, Mongolországgal, Szibériával, a bal sarokban megint időutazás, Szent Pál apostoli útjai, anyám nézegeti az iskolai atlaszt, keresi apámat, aki akkor még nem az apám. Fönt vagy lent keresse, nem tudja. Egy hónap híján hat évig nem tudja. Kettőezer-egyszázhatvan napig nem tudja.
Ostrom, sztálin-orgona, láncos bomba voltak az életükben, de arra nem kaptak eligazítást, mi a megoldás, ha a feleség ottmarad negyvennégy telén, egy pesti óvóhelyen, mikor lövik, bombázzák a várost, s a férj hol Budán, hol Pesten van. Szolgálatban.
Nagyvárosi utcán az ember törvényes jogszabályok tilalmainak labirintusában közlekedő, egységes rendőri alany. Az alkalmak keretében azonban legnagyobbrészt különböző rendeltetésű társadalmi egyed: vendég, vendéglátó, utas, alkalmazott, futballdrukker, játékos, szónok, politizáló polgár. Olyasvalaki, akinek az alkalmak azt jelentik, hogy ezek keretében egész lelkisége szenvedélyeivel, hajlamaival együtt érvényesülhet, éspedig gyakran nem tilalomfáktól akadályozva, hanem sokkal szabadabban, sokszor csak a társadalmi konvencióktól határolva, de esetleg még ezeknek a határait is messze túllépve. Például durva futballjátékok, garázda mulatozó nyilvános helyen, erkölcstelen és hazaellenes tréfák, kiszólások színielőadásokon, gyűléseken, stb.
Egységes rendőri alany, társadalmi egyed. Apám ezt tanulta harmincnyolcban a rendőrakadémián. Közben arra gondolt, elkerülni a háborút, nem harcolni, nem ölni. Inkább a társadalmi egyed és egységes rendőri alany. Hivatalból járt színházba. Fehér kesztyűje is volt, húsz pár. Negyvennégy őszén aztán már nem színházi előadásra vezénylik.
Sétálok a Margit hídon. Kedden a közepéig gyalogoltam, most végigléptem anyám kedvenc hídját, ami mégsincs, mert felrobbant negyvennégyben. Ő átért az előző villamossal, de a következő járat a híddal robbant a Dunába. A robbanás ott maradt anyám idegeiben, apám idegeiben.
Kitalálták a háborút, kitalálták a békét. Nem kotortak elő minden halottat, a Dunából lehetetlen. A csontváz nem ég el, manapság hamvasztás után összetörik, nagy mozsárban, apróra. Folyónál ez sokkal egyszerűbb volt. Alsólábszárcsont elakadt Soroksárnál, a felső Mohácsnál, a koponya Vaskapunál, a többi cirkulál a tengerekben, kivéve a jobb kéz kisujjának középső ujjpercét, az Duna-delta.
Anyám a fekete haját, zöld szemét vitte a házasságba, és száröltéssel kivarrt hit, remény, szeretet falvédőjét. Volt hálószobabútor, konyhaberendezés, két virágváza, egyik zöld, másik barna. Narancsot, csokoládét ehetett. Színházba járt és moziba. Rádiót hallgatott, regényt olvasott. Készült a másik falvédő. Cilka néni tanította, minél nehezebb a vasaló, annál szebb a vasalt ruha. Anyám villanyvasalóból is a legnehezebbet választotta. Később, kilencszáznegyvennyolcban 238 forint 91 fillérért 153 órát dolgozott a szövőgépen, ez levéltári adat, de közben elképzelt térkép előtt állt, nézett föl le, jobbra, balra, de nem tudta, hol keresse a férjét. Merthogy hadifogoly.
Balra a nap nyugszik, jobbra a nap kél. Mindig összekevertem. Előttem van észak, hátam mögött dél, nem lehet téveszteni, mondta anyám. Ha megfordulok, akkor fordítva. Jobbról nyugszik, balról kél. Az utolsó szó mindig a tiéd, ez a válasz. Pedig csak elképzeltem a fordítottját.
Idegsejtekről és ingerületátvivőkről olvasok. Annyit régen is tudtak, mint a mai tudósok a legmodernebb kütyükkel. Most különféle rezonanciákat, változásokat, hatást, ellenhatást mérnek, figyelnek, biofizikai, biokémiai, lézeres, ultrahangos, nekem érthetetlen számításokat végeznek, és végül annyit mondanak, hetedíziglen.

A bejegyzés kategóriája: Próza
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>