Szucsán Sándor

Gyilkosság

A konyha ázott a vérben.
Fenyvesi-II Géza sorállományú, hivatásos közrendőr ott toporgott a küszöbön, mint kacsa a jégen. Belépni nem mert, hiszen gőze sem volt, hogy milyen nyomokat tenne tönkre ezen a nyilvánvalóan tragikus események következményeit őrző helyszínen, ugyanakkor még megpróbálta fenntartani a tekintély látszatát a mellette kezeit tördelő öregúr előtt, aki idehívta.
Szóval maga a szembeszomszéd? Én vagyok, már 23 éve. Azóta ismerem a Giziéket is.
És mit látott. Hát azt láttam, hogy nagy zajt hallottam, rikácsolást, üvöltözést csörömpölést. Jó, de mit látott? Mit? Mit? Maga is látja. Felborult szék, összetört tál, kés a földön, csurom vér minden. Itt öltek, uram! Itt öltek.
De kit ölhettek? Faggatózott tovább a rendőr. Hótziher, hogy a Gizit. Ilyenkor mindig itthon van. Főzi az ebédet.
És hol a hulla?
A hullát kidobták az erkélyen. Mutatott a nappaliba vezető vérnyomokra az szomszéd.
Döglesztő meleg volt aznap, az erkélyajtó is nyitva volt, és a konyhából kivezető, egyre ritkább foltok pontosan kirajzolták az áldozat útját egészen a korlátig.
Itt ölték meg, azután felkapták, átvitték a nappalin és kidobták az erkélyen. Erős egy marha lehetett a gyilkos. A Gizi volt vagy kilencven kiló. És amilyen mészárszék van itt, ahhoz is erő kellett, hogy így vérét ontsák. Még az is lehet, hogy többen voltak.
Na jó, de hol a sértett? Az utcán nem láttunk semmilyen hullát.
A rendőr szinte egész nap a környéken posztolt. Két házzal arrébb ácsorgott az egyik hűvös kapualjban, amikor rátalált az öreg és felrángatta ide.
Rádobták szegényt egy teherautó tetejére. Ki tudja, hol járhat már azóta. Soha meg nem lesz. Maga nem kezdi a helyszínelést? Sárga csíkos szalag, vérminta, hajszál, ujjlenyomat meg minden.
Majd helyszínelnek a nyomozók. Nyúlt bizonytalanul a rádiója után a rendőr. De azért egy áldozat nem ártana.
Áldozat? Zajt hallok, kirohanok, ajtó nyitva, konyha véres, nagykés a földön, rohanok magáért és maga még itt bizonytalankodik, áldozatot akar? Jó, hogy nem Krisztust a keresztről.
A rendőr már majdnem lenyomta az adóvevő gombját, amikor a lépcsőház felől zaj hallatszott.
Egy testes középkorú nő szuszogott felfelé. Ahogy a rendőrt meglátta, megállt. Teste jó részét eltakarta a lépcső széle, így az előszobából olyannak tűnt, mint egy otthonkába öltöztetett willendorfi mellszobor.
Miben segíthetek? Lihegte.
Gizi, te élsz. Rökönyödött meg a szomszéd. Az a sok vér.
Na, vér az van. Az átkozott dög pont akkor tépte ki magát a kezeim közül, amikor elvágtam a nyakát. Összezúzott mindent, még a széket is felborítottam, ahogy utána kaptam, azután zutty, ki az erkélyre, át a rácson. Az utcán az első autó kilapította. A többi meg szétkente az aszfalton. Már alig látszik a nyoma. De mit tegyek? Az én Lajosom imádja a tyúklevesbe a főtt vért. Így hát vágni kell.
A rendőr érezte, hogy kimarad a fősodorból, és tekintélyét erősítendő próbált kérdezni valamit. És maga, hova távozott olyan sürgősen erről a véres tetthelyről?
Hova, hova? Emelte fel jobb kezét egy összemarkolt lábú szárnyassal a nő. Vettem egy másik tyúkot.

A bejegyzés kategóriája: Próza
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

Szucsán Sándor bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Tóth Katalin hozzászólása:

    Az egyszeri asszony megunta, hogy úgy néz ki a konyhája, mint egy disznóól. A takarítás, kézből etetés, állandó szellőztetés is nehezére esett. Titokban fente meg a kést, és elküldte játszani a gyerekeket. Fiatalkák még, a véres jelenetek biztosan nyomot hagynának érzékeny lelkükben.
    Nekidurálta magát. Cselekedni kell, ez így nem mehet tovább, aztán majd lesz valahogy, csak legyen már túl a legnehezebben…
    Soha nem tett még ilyet, és minden porcikája tiltakozott ellene. De már elhatározta, és nem volt visszaút. Egy óvatlan pillanatban csapott le. Nem számított védekezésre, ezért alaposan meglepődött az életösztön ilyen fokú megnyilvánulásán.
    Aztán mindennek vége lett. Megtörölte izzadt homlokát, a maradványokat gondosan bezacskózta, hogy majd a ház előtti szemetesbe dobja.
    Ebben a percben kinyílt az ajtó, és a lurkók tágra nyílt szeme lesett be a véres konyhába. Hiába minden, kíváncsiak, és mindketten imádják a grillcsirkét…

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>