első este 
(egy repülőn)
ég és föld között valahol
a semmi puha rengetegében
a h a z a
valahogy más értelmet nyer hirtelen
mint mikor a kéklő tisztásra érkezve
l e ü l
az ember a kockás takaróra, és otthonról
csomagolt élelmet majszol
és szavakat morzsol hozzá
„ej, de jó”
„megteszi”
„anyám is mindég’ így csinálta”
meg ilyesmiket,
amik közelebb hozzák a talajt és az országhatárt –
csendfoszlányok
a szoba csendjében
meleg nevető szemei
ismerős kanapé részlet
asztalkán narancslé és whisky
nem nő vagyok
de maga férfi
csak pihenek figyelek békésen
kontúrtalan éj foglyaként
körbejárva önmagamban táncot lejtek
elunja magát
elindul haza újra
elviszem a szoba csendjét
örökös monológjai zavarát
bevásárló lista
ott feküdt mellettem mezítelen
a szeme csukva
pedig nem is aludt
azt mormolta, mosolytalanul
hogy megvan mindene
én is ott fekszem mellette
mégis oly messze vagyok
mint amikor a boltba lemegy
és a bevásárló lista
az előszoba asztalán hever
s ő nem emlékezik
arra az utolsó két dologra
csak hogy fontos volt
most csak vakarja a fejét
bárcsak ne sietett volna
annyira
