Balázs F. Attila

DADA 100
100 éve indult el a Dada mozgalom Zürichben.
120 éve született a mozgalom atyja, Tristan Tzara (Samuel Rosenstock).

Az első dadaista csoport 1916-ban szerveződött Zürichben Hugo Ball, Richard Hülsenbeck és Tristan Tzara vezetésével. Később a mozgalom jelentős központjai lettek Berlin, Köln, Hannover, New York és Párizs.
„191617 időszakában úgy látszott, hogy a háború soha nem fog véget érni… Határozottan a háború ellen voltunk, anélkül azonban, hogy az utópisztikus pacifizmus hajlékony redőibe bújtunk volna. Tudtuk, hogy a háborút csak úgy lehet elpusztítani, ha kitépjük gyökereit is. Türelmetlenül élni szerettünk volna, s megcsömörlöttünk a modern civilizáció minden formájától, alapjaitól, észjárásától, nyelvétől, s lázadásunk olyan jelleget öltött, melyben a groteszk és az abszurd jóval túlhaladta a művészi értékeket” – nyilatkozta a mozgalomról Tzara, aki Hans Arp beszámolója szerint 1916. február 8-án, a délutáni órákban találta ki a mozgalmuk elnevezésévé vált dada szót, s a szó rövidsége, szuggesztív hatása és hangzása magával ragadta elvbarátait. Ez a leírás azonban több kortárs tanúvallomás alapján legendának tűnik, s a dada szó valódi szülőatyjának Ball vagy Hülsenbeck tekintendő. Még néhány legenda elterjedt az elnevezésről. Egy ceruzát dugtak a Larousse szótárba és a ceruza hegye a dada szót jelölte meg. Ez Tzara változata, Hugo Ball kést emleget, amelynek a hegye a dada szót találta meg a szótárban. A dada szónak a törökben, románban, bolgárban és a magyarban olyan jelentése is van, mint nagynéni, gondozónő, asszonyság.
Még mielőtt nyugatra távozott, Tristan Tzara 1912-ben Ion Vinea költővel együtt kiadta Bukarestben a Simbolul (A szimbólum) című folyóiratot. Ekkor még a szimbolizmus hatása érződött költészetén, témája a vidéki élet volt. De már korai költészetében is alkalmazta a dadaista verseire jellemző módszert: a heterogén képek szokatlan kapcsolását.
„Unokahúgom, te feketébe öltözött, fehérgalléros szobalány,
Szeretlek, mert egyszerű vagy és álmodozó,
És jó vagy, sírsz, és eltéped az értelmezhetetlen leveleket,
Sajnálod, hogy távol vagy szeretteidtől és az apácáknál
tanulsz, ahol az éjszakák hűvösek.
Lelkem egy munkából hazatérő kőműves,
Emlék tiszta gyógyszertár illatával,
Mondd, öreg szolgáló, aki hol voltál, hol nem voltál,
És te unokahúgom figyelmeztess, ha megszólal a kakukk.”
A két évfordulót egy összeállítással ünnepeljük, amelyben helyet kapott Tzara-nak a Vanity Fair-ben megjelent visszaemlékezése, Tzara és Picabia versek, valamint Bíró József poémája, Vass Tibor és Tsúszó Sándor versei.

A bejegyzés kategóriája: História
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>