Tristan Tzara

Dada ének

Tristan Tzara

egy dadaista dala
kinek jószívű dadája volt
túl fáradt volt a motorja
kinek jószívű dadája volt
a lift zajos törékeny autonóm
királyt hordozott
levágta izmos jobb karját
a római pápának küldte legott
így aztán
a liftben
a dadának nem volt szíve
csokoládét evett
kimosta az agyatokat
a dada
a dada
vizet ivott

II

egy dadaista dala
ki nem volt sem meleg, sem szomorú
és szeretett egy biciklist
ki nem volt sem meleg, sem szomorú
de a férj az év egy napján
megtudta és veszett dühében
elküldte a Vatikánba
kettejük testét három bőröndben
és a szerető
és a kerékpáros
nem volt sem szomorú, sem meleg
jó agyat ettek
megmosták a katonádat
a dada
a dada
vizet ivott

III

a kerékpáros dala
ki jószívű dada volt
kivégülis dadaista volt
mint minden jószívű dada
kígyót hordott kesztyűjében
gyorsan becsukta a szelepet
kígyóbőr kesztyűt hordott
úgy ment a pápát megölelni
megérinteni
a virág hasát
nem volt jószívű dadája
igyák meg a tejet a madarak
mossák meg a csokoládét
a dada
a dada
borjúhúst eszik

(1923)

Gyere velem vidékre

Te épülő ház, állványzatodon pókszerű száraz ágakkal,
Emelkedj az egekbe derűsen,
Amíg a felhők függönyként szolgálnak,
És a csillagok: hálaadás fényei a sötét erkélyeken.

Két gesztenye, mint kórházból szabaduló nehézkes emberek
Közöttük nőtt ki a zsidó temető-kövekből;
A város peremén, a dombon
Mint férgek hemzsegnek a sírok.

A sárga dokkoló vár az állomás előtt
Nádak törnek bennem papír susogással
Lassan akarok kimúlni az országon átutazva
Lelkem egyensúlyozzon, mint a kötéltáncos.

Hamu színű szakállal cigány koldusok
Bóklásznak az erdőben
Félek, hogyha találkozom velük,
Amikor a nap az ösvényekhez dörzsöli szemhéját.

Lóháton megyünk egész nap
Jó hírű fogadókban megpihenünk,
Hol sok jó barátság köttetik,
És a fogadós lányával hálsz éjjel.

A diófa alatt – ahol a szél kitartó, mint a kerti szökőkút
Sakkozni fogunk
Mint két öreg gyógyszerész
A nővérem közben újságot olvas a függőágyban …

Majd meztelenre vetkőzünk a dombon
Hogy megbotránkozzon a pap, hogy élvezzék a lányok,
Mint a gazdálkodók nagy szalmakalapokat hordunk
A malomkerék mellett fogunk megfürödni
Aztán kifekszünk hetykén a napon
Miközben ellopják a ruhánkat és megugatnak kutyák…

Gârceni, 1915

Balázs F. Attila fordításai

Tristan Tzara (Moinesti, Bákómegye, 1896 – Párizs, 1963) eredeti nevén Samuel Rosenstock, zsidó származású román művész, költő és esszéista. Élete nagyrészét Franciaországban töltötte. Tzara írta az első dadaista írásokat:  La Première Aventurecéleste de Monsieur Antipyrine (Antipyrine úr első mennybéli kalandja), Vingt-cinq poèmes (Huszonöt vers), valamint a mozgalom kiáltványát, Sept manifestes Dada (Hét Dada kiáltvány). 1929-ben beleunva a nihilizmusba és a destrukcionizmusba, csatlakozott a konstruktívabb szürrealistákhoz. 1937-ben a Francia Kommunista Párt tagja lett. Az 1930-as években részt vett a spanyol polgárháborúban. 1956-ban kilépett a kommunista pártból, ekként tiltakozva a magyar forradalom szovjet elfojtása ellen. Fokozatosan vált lírai költővé. Ezt a művészi korszakát a L’Homme approximatif (A hozzávetőleges ember), Parlerseul (Magában beszélő) és La Face intérieure (A belső arc) művei jellemzik.

A bejegyzés kategóriája: Műfordítás
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>