Tsúszó Sándor

Tsúszó Sándor

A dada ad
(Ad a dada)

Gondolkodom, tehát vagyok.
Ezt D. Kárt is mondta.
De kárt nem okozott vele.
Vagyok, aki vagyok, szólt az Úr.
S felkavarta az út porát a szele.
Mik vogymuk hát? – sírja a dada,
Vagyok a folyton áradó – a de, a de.

Csecsemőként a csupa gagyogás,
Ifijoncként kedv, kövér ragyogás,
Öregúrként a fogatlan dadogás.
Lennék még, a mód itt feltételes,
Nem depes, jöjj, mondd tovább, énekes!
Mik vogymuk hát? – sírja a dada,
Vagyok a folyton fáradó – öreg Lada.

Fáj a szívem, félek, meg is áll.
Jön egy felhő, érzem, lepisál.
Tar fejbúbom kalap, nyakam lepi sál.
Ráncom közé csókot se rak senki,
Síromon ez áll majd: „Vaze, csak ennyi?!”
Mik vogymuk hát? – sírja a dada,
Vagyok a folyton fáraó – a Trini dada.

Hogy döglődöm már, ez biztos a kezdet,
S lesznek még, akik tovább eveznek,
Ki nem kötnek soha a végső Araráton.
Őket az Úr díszes mellényüknél fogva
Emeli ki térdelni valami jobbféle sarokba.
Mik vogymuk hát? – sírja a dada,
Vagyok a folyton lázadó – idea dede.

Gyermekemben tovább sír, mi e mellben
Oly keservesen zokogott, hogy nyelnem,
S újra nyelnem kellett a sok könnyet, homokot,
S e homlok mögött, hogy végül mi lakott –
Nem írják meg esti, sem reggeli hírlapok.
Mik vogymuk hát? – sírja a dada,
Vagyok a folyton-ál manó – didi idea.

Ifjan az időmet vígan tékozoltam,
Ingemet sárral gyakran békoszoltam,
Álmomban gyakran Priszkosz rétor voltam.
Ma sürget az, hogy nincs hová és merre,
Leszegelt deszkacsónak visz ki a sártengerre.
Mik vogymuk hát? – ordítja a dada.
Üresség – szól dadám. Az Én indulata.

A verset közreadja: Z. Németh István

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>