Száraz Pál

Ceruza szív

Margarethe volt a neve a titkárnőnek, aki már hat esztendeje dolgozott M. Kaplan irodájában. A főnök és titkárnője nap-nap után elvégezték munkájukat, jó reggelt és viszlátot kívántak egymásnak, de különben nem törődtek a másikkal.
Egy napon benyitott az irodába R. Speigner, egy régi üzletfél, hogy utánanézne, miként áll a számlája. Margarethe történetesen éppen akkor ment postára. M. Kaplan tehát megkérte látogatóját, hogy várakozzék néhány percig. A főnök visszament a szobájába. Speigner leült a titkárnő íróasztalához, majd egy ideig semmire se gondolva, eljátszogatott a számítógéppel. Aztán elővett egy ceruzát, és kedélyesen, de halkan eldobolt vele egy divatos dalt. Észrevette, hogy a számítógép mellett egy határidőnapló hever fellapozva, amelybe Margarethe a főnöke találkozóinak időpontjait, fontos dolgait írta.
R. Speigner hirtelen elmosolyodott. Kissé büszkén, kissé öntelten. Eszébe jutott ugyanis, hogy ezen a szép májusi reggelen irodába menet az úton igen határozottan rámosolygott egy csinos fiatal leány. És miközben egyre játszogatott a ceruzával, arra a csinos szőke jelenségre gondolt. Teljesen elfeledkezett arról, miért is van itt, és akárcsak egy hódításra büszke legényke, kitűnő hangulatában belerajzolt egy kis szívet a titkárnő naplójába. Aztán, mint aki ráunt a várakozásra, egyszerűen elment.
Margarethe délután megnézte, hogy mi az elvégeznivalója, majd hozzáfogott a levelek leírásához. Keze ügyébe tolta a számítógép billentyűit és akkor megpillantotta a szívet.
Erre az ő szíve kezdett el hevesen dobogni. És mert a főnöke épp ebben a pillanatban nyitott be a titkársági szobába, gyorsan kitépte a naplóból a lapot és eltüntette a többi papír alá. M. Kaplan diktált egy levelet Margarethénak, és amikor befejezte, a titkárnőnek úgy tűnt, mintha a főnöke kutatóan nézné. Akkor este eszmélt rá Margarethe kisasszony, hogy már régóta szerelmes Kaplan úrba. Úgy gondolta, ez a ceruza szívecske kedves kifejezése annak, hogy ez a derék, de igen szerény ember ugyancsak kedveli őt. Az eljárás szerinte illett Kaplan úr visszafogott jelleméhez.
Margarethe kisasszony másnap kissé korábban igyekezett az irodába, útközben vett néhány szál halványrózsaszín szegfűt, az irodában betette abba a vázába, mely eddig mindig üresen állt Kaplan úr íróasztalán. A főnöke hamarosan meg is kérdezte:
– Ez a szegfű honnan való?
– Én hoztam – mondta Margerethe.
M. Kaplan azt akarta mondani: mi vitte erre – de akkor észrevette, hogy Margarethe kisasszonynak milyen finom kis keze van, hosszú vékony ujjacskákkal, és csak bólintott:
– Hát igen, ez nagyon kedves… Kedves.
Most mind a ketten hallgattak. Azután M. Kaplan gyorsan hozzátette:
– Hogy el ne felejtsem: gyorsan készítsen egy számlakivonatot R. Speigner számára.
Ezen a nyájas májusi reggelen eszmélt rá arra M. Kaplan, hogy már régóta szereti Margarethe kisasszonyt. De erről nem beszéltek. Végre eljött a nap, amelyen M. Kaplan végre megkérdezte őt:
– Eljönne velem kirándulni?
És Margarethe kisasszony csillogó szemmel nézett főnöke szemébe:
– Nagyon szívesen.

*

Házasságuk rendkívül boldog volt. Egy alkalommal M. Kaplan azzal a medalionnal játszogatott, amelyet a felesége mindig a nyakában viselt. Akkor vette észre, hogy egy kis zár van rajta.
– Hát ebben mit rejtegetsz, Margarethe? – kérdezte. Margarethe a haja tövéig elpirult, és gyorsan eltüntette a medaliont a ruhája alá.
– Hadd, kérlek, ne nézd meg, mert… Mert akkor még talán ki is nevetnél engem.
És mert Kaplan úrnak nem volt rá semmi oka, hogy kinyomozza ezt az ártatlan esetet, jólelkűen lemondott a kis titok felderítéséről. És ezt okosan tette, mert ebben a medalionban nem volt más, mint egy kis darabka papír, amelyre ceruzával az a kis szív volt rajzolva.

*
Mindezekből kitűnik, hogy a nagy boldogsághoz nem kellenek mindig nagyszerű tettek és sorsfordulatok. Néha elég egy egészen egyszerű ember, mint R. Spegnier, amilyen van jó néhány százezer, és egy játékos valami, amit még ötletnek se lehet nevezni…

A bejegyzés kategóriája: Próza
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>