Milan Richter

Éjszakám

Milan Richter

Éjjel érkezem,
amikor lóg az eső lába
és a csillagok szeme harmatozik.
A sötétség nyirkosan lélegzik velünk,
csendesen, szomjas várakozással ringatózva
torkomban konokul zúgnak az égi harangok,

az élettől terhes világ elaludt.

A Tejút fényébe kiáltok,
éjszakám
visszhangozza
finoman pihegő mellkasomat
a síró fűben.

Éjszakai beszélgetés

Öregedő
​szolíddá szelídült asszonyok
halottaikról mesélnek békésen
​ ​
Egykori erős tenyerek
melyek nőiességüket tárták fel
már a föld alatt porladnak
A megigézett asszony
(falubeli öreganyák regélik)
bánata is semmivé lett

(Ők itt vannak mi meg ott
hisz bennünk élnek
mi meg a sötétségben)
Avatag éjszaka közelebb a halálhoz
mint az élethez
tán hárman voltak
a negyedik ezüstös hajkoronával
ámulva hallgatta a megelevenedő szavakat
​ ​
Hrbácsek-Noszek Magdaléna fordításai

A bejegyzés kategóriája: Műfordítás
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>