Paál Marcell Hesperus

Makacs vers

Paál Marcell Hesperus

Egyre keskenyebb a létezés.
A tágas utakat mind bejárták.
Szűk lett a magány, tévedés.
A jó sorsokat máshova írták.

Szorongj attól, mit mindenki keres.
A labirintusból nincs kiút.
Óvakodj büszkén, mint ősnemes,
csak ágyast akarj, ne háborút.

Rossz képletet használ az idő.
Hallani kell, amit látni nem,
testekre hant, a szívekre kő
fejlődik lassan – ambient.

Transzparens álmok néma útját
járják a posztmodern korok.
Sokan nem hiszik, mégis tudják;
jól jön az Isten. Bár néha konok.

/2016.01.29./

Kallódás

Gazdátlan.
A határ, a szérű, a szántó.
A szőlő, a porta, a pince.
A fészer, a padlás, a kunyhó.
A szoba. Az ágy fagerince.

Gazdátlan múltért küzdeni káros.
Árva a ház, ha zajtalan.
Petyhüdt a jelen, fájdalma számos;
céltalan léptű, arca van.

Gazdátlan.
Az ember, a város, az ország.
A bolygó, a csillagok kincse.
A tejút – néha úgy mondják,
az angyalok felborzolt tincse.

Engedni kéne, de százszor.
Eddig és mégis tovább.
Sebekre ügyelni mától.
Itt is. Meg néha odább.

/2016.01.13./

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>