Hrbácsek-Noszek Magdaléna

Zsidó nőkép Andrea Coddington életrajzi regényében

Az elmúlt évtizetekben megnőtt a tudományos érdeklődés akár az önéletrajzírás, a naplóírás, vagy az életrajzi regények társadalomtudományi vizsgálódása iránt. A különféle társadalomtudományi megközelítések igyekeznek szélesebb kontextusba helyezni az életrajzírás problematikáját, az eredményeket összekapcsolva feltérképezni az identitással kapcsolatos sokféle lehetséges szemléleti aspektust, jelenséget.
Andrea Coddington A zsidó nő (Židovka, IKAR, 2010) című életrajzi regénye is jó okot ad(hat) az irodalom módszeres elemzésén kívül egy többszintű vizsgálódáshoz, a pszichológia, az etnográfia, szociológia vagy az antropológia függvényében, megkockáztatom, együttesen is.
Az európai, amerikai feminista elméletek mélységeiben vizsgálják a zsidó nőképet, mégpedig a történelem, a szociológia és a pszichológia eredményeire támaszkodva. A témakörről, a zsidó nőképről ilyen megoldási stratégiákban gondolkodva elsők közt Adler Ruth, a New York-i Baruch College egyetem jiddis és héber nyelvek docense értekezett 1977-ben.
Az említett Coddington-szöveg felkínálja a zsidó nő archetípusának bemutatását. A mű apropóját egy orális forrás adta, ugyanis egy riportsorozatból szerveződőtt regénnyé a szöveg. A formai megoldásokon erősen érezhető a szerző újságírói vénája. A standra kerülés gyorsasága miatt nem maradt idő a finomításokra, a grammatikai-stilisztikai hibák korrigálására. A téma erejéből mit sem veszít a szöveg, sőt, mintha meg is bocsátanánk, mi, olvasók a keresztény kultúrkörből, hiszen betekintést ad a zsidó családok korhű hétköznapjaiba. Regényes formában… A főszereplő, a „riportalany” koherens élettörténetet mesél el arról, hogy ki volt ő gyermekkorában és hogyan lett érett nővé, magában hordozva egy kiválasztottságot. Az emlékezet, a felidézés során felsejlik a zsidó nép traumája: a holokauszt. Ebbe született bele egy gyermek, Szofia, a zsidó lány, aki egyes szám első személyében eleveníti fel őszintén önmaga, családja, egy népcsoport élettörténeti töredékeit a háború utáni években. A kommunista Csehszlovákiában nem csupán a számkivetettséggel, hanem a vagyonmegfosztással is szembe kellett néznie a jómódú zsidó családnak, s ezért a gazdag portát elhagyva egy kétszobás kassai lakásra cserélték el a jómódot. Az életrajzi írás egyenes olvasata, hogy az egyén milyen kontextuális, kollektív, vagy legalábbis behatárolható csoportérdekek nyomása alatt élte meg gyermekkorát a szocializmus éveiben, rámutatva az elvetettség lehúzó erejére, a háború utáni első nemzedék önkeresésére. Az anyaképben érezhető a lágerek traumájának stigmája, mely kihat a felcseperedő zsidó lányokra, akik nem igazán akarnak átörökölni egy félelem- és fájdalomterhes életet, így a női szereplők lázadásának toposza központi mozgatórugója lesz az élettörténetnek.
A szöveg három alapvető attribútum közt mozog: a nőkép, a magánszféra és a nyilvánosság. Ez az irányhármasság a zsidó nő státuszszimbólumában, az ortodox vonal otthon megélt zsidó életformájában nyilvánul meg, szemben a külvilág társadalmi elvetettségével, előítéleteivel hozza meg a családon belüli és a más csoportokkal kialakult konfliktusokat. A posztmodern, feminista felhangú szöveg ószövetségi idézetekkel megtűzdelve, gyakran kiélezve a zsidó nép történelmén kívül eljut a zsidó életforma tradicionális mindennapjainak bemutatásához. Valóságos társadalomtudományi diskurzus irodalmi szövegágyon és etnológiai, szociológiai, pszichológiai megközelítésben, melyben a szerepkörök, az anya-lány szerepek, idealizált nőképek erősen kirajzolódnak.
A zsidó nő- vagy anyakép talán egyik legmarkánsabb szimbolikus leírása Elie Wiesel tollából olvasható, ahol így jellemzi az anyát: „Mint a legtöbb kelet-európai zsidó gyereknek, nekem is két anyám volt: az egyszerű, a hétköznapi, aki a konyhában sürgött-forgott naphosszat, és ismerek egy anyát, sábesz hercegnőjét, aki megközelíthetetlen, aki szépséges és kecses.“
Amint a Wiesel-i anyaképben, itt is érezhető a patriarchális jogú ortodox nyomvonalas tradicionális zsidó nő- és anyakép, melyet önigazoltan átörökítendő mintaként éli meg az anya. Ez pedig a lázadás alapköve lesz. Drámai hangvételű párbeszéd alakul ki anya és lányai közt, apa és lány közt. Expressis verbis érezhető, hogy a lányok nem akarják az elnyomottak, a megalázottak státuszát elfogadni. Az anya erénye a gyengédség,  az érzelemgazdagság is, de ez az attitűd csak az ünneppel ül ki arcára. Sábesz érkeztével minden fájdalma elmúlik és a lányok ilyenkor szebbnek látják őt pontosan úgy, mint ahogy a Wiesel-i műben tündököl sábesz hercegnője. Az anya racionális életszemlélete a holokauszt emlékfoszlányaiból táplálkozik. Sábesz bősége eszébe juttatja a lágerek éhínségét, amit rendre elmesél a lányainak. Ezeket az elbeszélt, újramesélt foszlányokat szinte belesüti lányai kommunikatív emlékezetébe, mellyel az elnyomottak életérzése párosul.
A tradicionális zsidó szemlélet a nőt a háztartás központi figurájának láttatja. A nő a kóser háztartás vezetője, ő gyújtja meg a gyertyát, megteremti a szombat és a mindenkori zsidó ünnep hangulatát. Ez az ortodox zsidó női mintázat köszön vissza a regény cselekményszálain, minek okán Szofia, a lázadó lány meg sem áll Amerikáig. Nem a zsidó mivolta elől, hanem a megalázottság elől menekül a „szabadságba“, fellázadva nemcsak a szülők, hanem saját identitása ellen is. Sok minden kavarog a lány fejében, a személyes fájdalom, a hagyományszakítás és társadalmi kritika egyaránt. Pszichoanalitikusok markolnának a témáért és biztos szakmai hozzáértéssel diagnosztizálnák a kamaszok, a nők identitásválságának depressziós tüneteit. Mivé lesz Szofia? Addig marad titok, míg az olvasó kezébe nem veszi az izgalmas, néprajzi-szociológiai kulturális körsétát, pszichoanalitikai, antropológiai vizsgálódást is bevállaló könyvet.

A bejegyzés kategóriája: Tanulmány, kritika
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>