Mihók Tamás

Mihók Tamás

végkimerülés

detroitban szobrot emeltek neki
és eszembe jutott hogy te hogyan
becézted drómó mohó kifejezés folyton
a sajtos-tepertős makarónira gondolok
hogy káposzta szószt öntöttél a dzsekimre
a párizsi doïna étteremben mennyit loholtunk
akkor az utolsó metró után az első kufirc felé
mégse jött fogadjunk hogy a lila lézerek zavartak össze
a szajna mélyén heverő kulcsunkról álmodtunk
a kanális falára firkált graffitiről te
füstnél magasabb korporatista
én fűbe csúszott szandálban
új madárürülék
abaphomet-
kövön

shoulda

a kígyózó utcácskák melyek a kolidhoz vezetnek
az útburkolat zaja mikor egyszerre felválik
a macskakő és levitálni kezd
és a kockák egyenként megtelnek
gravitációval épp a fejem fölött
célszerű és hasznavehetetlen
puzzle: vállat vonok minden
pukkanás után vékony lábad
igyekvése szervesen szólva: rémült
kismacskák / szervetlenül: szélben
gomolygó nylon a járdán fehér
tekintetek és fogsorok közt
megcsillanva az útkereszteződésekben
mindig profillal állsz meg a gang előtt
felöltőd meglebben derekad körül
hét kilót fogytál külföldön
és hamarosan elköszönsz majd tőlem
rezes hangon minimális sajnálkozással

mackónadrág

mennyi hely egy otthoni
tréningben mennyi idő
a nyálcserében
a szívem nem létezik
ahogyan csikland-közvetítő
textiliáid sincsenek
amikor kafkából idézel
ahelyett hogy megcsókolnál
a halandók felé fordult
zsigereikkel egekig
magasztalt szemeteskukák
zaja felerősödik mintha
egy hegyen haladnánk lefelé
és az autó hangszórói
hirtelen elromlanának

Opatov megálló

leszállunk majd Opatovnál és bezmetikusan kotorászunk
táskáinkban elmondjuk az egyetlen poént róluk amit elejétől-végig
tudunk azt a diszkrét faviccet útleveleket lebegtetünk
kifizetjük a büntetést megvárjuk az utolsó metrót ami
az osszáriumhoz visz és ami nem érkezik meg de
honnan is tudhatnám mindezeket most amikor a törtfehér
pamutharisnyádba bújsz s a legutóbbi válásodról mesélsz

25.

zsákutca vagy mint
mengele neve szeretkezés
közben mint a hallgatás
kényszere vagy egy orosz
népmese mit haldokló anyjának
mesél a lány macskaalomnak
egy gombolyag árnya – egy
zsákutca mint amilyen
a hús válasz mindenre
mi mozog vagy a letört
bajszú kertitörpe mit
az éhes dobermann
csonkított meg
egy pesti szálloda
falán lógó festmény
csendéletéből
a nyúlánk váza
csak egy zsákutca
egy plázában műanyag
vesszőkkel nyilazó
guminő szerű kupidon
vagy egy édeskésen rohadó
fiókirodalmi törvény
egy múzeum kirakatában
vagy mint ez a visítós
áprilisi nap a te napod
vagy amikor konokul
megtagadod szemembe
fújni gyertyád füstjét
egy zsákutca mint
az én erőlködésem
hogy undorral írjak
valami verset neked

#afterparty

nehéz összerakni bármit egy szakítás után és hányszor
teszed. kitépsz egy füzetlapot, firkálsz valamit egyik sarkába,
székrekedésig belefeszülsz. nem tudja, mit csinál, hagyd el,
majd megbánja, vágják rá a barátok. szüntelenül hallod őket
és nincs választásod, az éles szavak megbénítanak legbelül.
könnyezel, feldühödsz, iszol. így, ebben a sorrendben. aztán
írni kezdesz: 2016 – az év amikor boldog mertem lenni, de
kifogtam magamon. szenvedsz, annyit, mint nyolc
kamionsofőr, kinek áruja a határon rohad. beszélnünk kell,
mondta nyaralásunk utolsó napján. előttünk átgurult egy
tricikli. nem tudom, válaszoltam, s arcom elsápadt, kifakult
barnasága.

thumbnail

egyedül vagyok és kezembe esik
egy számkódos kés
megforgatom sebemben: kilencven
hatvan kilencven

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , , , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>