Rita Chirian

panic update

Rita Chirian

bunkó emberek kimagasló árkádjai

egymásba csavarodnak mint az égő papír,

mosolygunk, enyhe nyugtalanságban,

csipkés holttestek végett,

magányba túrt kis csövek végett,

látomásaink benső csavargása végett

reflexeinket gyakoroljuk.

várakozóban

Megtettél minden tőled telhetőt, mindenki el kellett rejtőzzön, mintha tőrbe csaltál volna egy vadállatot, vagy egy hiánytalan emlékezőképességgel bíró lényt, vagy mint mikor egy nő meg egy férfi egy szép gyermek holttestén pihenteti fejét. Most mocskos habot hány a tenger s a meleg, savas eső lemossa a hangyákat a falról.

black friday

macskafarok jut eszembe a nőd ujjairól,
hullám & görcsös várakozás.
a gyermek szemét eltakarom, &
ennél csupaszabb & érthetőbb már nem lehetsz. lábai közt,
kérdem, hányszor mondtad neki, hogy nem jön el a reggel?

a gyöngédség zápfogad közepébe nőtt
húsdarabka – ébredés után neked is úgy fájnak az izmaid,
mintha valahol fent, egész fent ülnél, és egyszerre túl sok fény vetülne rád?
nyomtalanul elmúlt a világ,
tömegünk pedig
nem ismert hőst, csupán nagy boldogságot –

hisz rajtam kívűl egy nő sem képes
azt mondani, hogy mindketten sötétben vagyunk.

ne kérd, hogy etesselek,
mi csak egyszerre tudunk enni.
ki őrült meg először?
kinek az atyja őrültebb

a miénknél?

fecsegések háza

gyere, beszéljünk hitvány élvezeteinkről, az állandó alkalmazottaink iránti undorról, mi, oly tétlenek, mert ha nem, attól tartok nagyon megjárjuk, takarítottunk és árkokat ástunk, kezünk értékes szabálytalanságokat váltott ki, pedig, ami a károkat illeti, még elég fiatalok voltunk. senki sem szereti, ha kék vér folyik családja vénáiban, ezért hát, tenyerünk alatt elbűvölően nő egy lágy has, fiaink nálunk erősebbek lesznek és csupán a gondolat erejével csontokat fognak csúsztatni a galambok szárnyaiba, bizonyos órákban megteheted, hogy nem mész vissza a szobor árnyékába, mikor semmi sem történik, ha az éjszaka végén az út végére érkezel, a girhes gyermekek tovább fognak hisztizni, senki sem fogja bedugni a fülüket, ha mégis valaki időben közbelép, feledésbe merül, a mocsokban sok csoda rejlik.

Mihók Tamás fordításai

A bejegyzés kategóriája: Műfordítás
Kiemelt szavak: , , , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>