Fellinger Károly

Nem mondhatom el

Fellinger Károly

Apám szerette az irodalmat,
sose gratulált, sose dicsért meg,
ha verseim megjelentek egy ismerős lapban,
vagy kötetem Párizsban, Moszkvában,
nem szerette a könyveket,
azt mondta, miattuk nem lehet
kifesteni a házat, miattuk
nem lehet lépni elővigyázatosság
nélkül sehova a lakásban,
és mégis ott esett el végzetesen,
ahova nem volt bátorságom
könyveket rakni.
Valamikor a WC-ben körmöltem első
mesémet, mert nem volt
ínyére, hogy írok, azt szerette
volna, inkább nyelveket tanuljak,
nagyapám  az első világháborús
fogságban sajátította el az olasz nyelvet,
talán nem véletlen, hogy verseimet
tíz nyelvre lefordították,
de olaszra nem.


Bádoglemez

Apám a nyári
szomjas zápor,
ablaktörlője
emlékezetében.

Mely még be sem
volt kapcsolva.

Habszivacs

Nem tudok álmodni apámról,
néha lefekvéskor jut eszembe,
álmodtam-e egyáltalán mostanában,
ez azóta van így, amióta
kihirdették a hangosbemondón
a temetés pontos idejét,
ilyenkor akaratlanul megváltozik
a múltunk, egymással
hadakozunk, mármint apám és én,
a szabályokat nem ismerve
mindent betartunk, figyelünk
egymásra, olyan ez, mint a
szerepcsere, ha nincs ég,
mivégre égek, ha nincs évszám,
mit veszek a számba, ha elalszom,
kiszáradt folyómederbe
könnyezik az értünk élő,
a látszaton élősködő elképzelhetetlen,
hiába próbálkozom,
a pont a vers végén úgyis csak
célpont,
begyógyult gomblyuk.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>