Kulcsár Ferenc

Fájdalmas voltam, körbegondolt s tömör

Kulcsár Ferenc

Lipcsey György-dalok

(részlet)

1/4 Örök jelenünkben
1991–2013

Obeliszkjeim és
szárnyas életfáim
esdekléseinket
mutatják s imáink:

rovással és körrel,
nem múló jelekkel,
feltárulkozással,
megdőlt szent kereszttel.

Vajk, alias Santcus
Stephanus Rex nyárfák
lombja alatt őrzi
a honszerzők álmát,

s ugyanő, márványban,
áll őrt – önnön terén –,
sámán bronzpántokkal
koronázva fején,

s ivadéka, Mátyás
égre emelt karján
holló űz el rontást,
cselszövést és ármányt.

*

Fák között s a Fiú
feszülete előtt
egekre esengve
s térdre hajtva le főt

Örök Nő siratja
– lány, anya, feleség –
azt, kinek pusztítás
emésztette nevét,

s Csallóköz szivén az
éber-szép sasmadár
sugaras oszlopon
mozdíthatatlan áll –

várván vár az édes,
konok szabadságra:
körbelengi hite
és tündéri álma.

*

Petőfi és Arany
gránitban és fában,
ahogyan a szentek,
bíznak a varázsban:

szavaik, mint táltos
erős hite: tudják,
merre keressük a
csodaszarvas útját,

s Bartók, az ősvilág
vándora, a tiszta
forrásban fürdik és
tigrisszeme mintha

irdatlan magasban
kerubokat látna –
velük viaskodik
tengerző magánya.

*

Ómeneket tettem
tegnapnak, holnapnak,
örök jelenünkben
élőknek, holtaknak –

strázsálói ők az
éneknek, a fénynek,
égzengésben s mikor
vívódik a lélek.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>