Paál Marcell Hesperus

Mellékhatás

Paál Marcell Hesperus

Az Oroszlán havában mély az égbolt,
a talaj szikkadt rögök halmaza,
füvön fekszem, aránytalan testtel,
szájmozgásom fohász, hangtalan.
Bokán rúgott aszteroidákkal
ábrát rajzol felém jó barátom,
tompa gellert kap a hullócsillag,
agyagszagú bogarakkal játszom,
indaruhám belsejébe írlak.
Gubót sző a lüktető siketség,
zajjal dobálóznak életek,
hívnak, egyre hívnak – csak sietség,
mindhiába, másfelé megyek.
Mély az égbolt augusztus havában,
arca sötét, szeplős kémtükör,
nem hiszek kopott próféciákban,
ha az gyógyít, ki újra összetör.

Visszakezdés

Már megtanultam halkan
továbbállni, a hajnali teendők
után szépen hátrahagyni,
ami fontos, elveszni az öntelt,
méla ködben.
Rés nyílott az éjfél közepén,
még emlékszem, hogy betakart
a lencseszagú reggel,
és ismét összevesztem
önmagammal. Vitáztam
visszatérő ciklusokkal.

Talán ott aludtunk,
egy tiszta félszobában.
A neszeit most jobb
zsebembe raktam,
a polárfelsőm nyakában
egy hang van,
az első sóhajod;
kissé öntudatlan.

Utolért a gondozatlan
újév, és összefutottam
megint veled. A padlóról
a ropit felszeded,
magadra friss illatokat
vettél, elvetélt a kopott,
ócska éjfél, amit lezártam,
te újrakezdheted.
És apránként megfojtod
a jó szerelmeket.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>