Fábián István

A látogató

Kert (Fábián István grafikája)

Üldöző van és préda van.
Fölnyílt húsára sikoltó zsákmány:
fulladásig rohan a szív.

Sátán tapos a tenyerem hátán,
kezem templomkövön tapossa Isten.
Az összes térgyeplőn vakok fülelnek,

lebeg hidegben gyöngyöző fülük,
holt-szemük ólomüveg színűre fordul.

Gyilkolás van csak. Más nincsen. Ülnék
a sorban én velük. Odakint a koldus:

koldul.

Kereszteletlen 2.

Csalok, de tudom,
tudják az angyalok.
Véremig hatol a hatalom,
büdösíti a szívem:
sötétül szegény, mint
kitakart hús a napon.

Lassulnak, nehezülnek
bennem az erek.
Elém jön Isten gyalog.
Imádkoznék, nem merek.
Zsoltárom: káromkodok
vagy hallgatok.

Télelő

este van. kertedben mélyül a sötét,
béka figyel a hűvös teraszon.
túl már minden nyáron,
tavaszon: bezársz kaput, verandát,
a dőlő ajtóból még
vissza-fölnézel: közelít, borul az ég.
azután benyitsz a hallgató házba.

vetkőzöl, ágyadra fordulsz:
odakint odavan minden.
idebent csodálkozás a lévő
odakinten. egyetlen mozdulat voltál
bezárt kilincsen. koldulsz,
álomi lázba hullsz minden este.
mészillatú ágyadra fordulsz.

idebent a holdfény márványból
felejtett hullám: mintha volna
minden csak körülbelül, kedvesed
csípőjén örökkön hull a Hold,
ijed, rebben a teste, van holtakiglan,
holtodiglan. béka bukkol, galamb burukkol,
teraszodon a hold kattanásra vár,

mint a villany.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>