Oláh András

fájdalmaink

Oláh András

a bizalomról többet magam sem tudok
hisz lélek-sötétben készül minden hurok

megsebzett csuklónkon érzékeny pánt feszül
a távolság veszélyes: nem tanult emberül

ha fegyver lennél tán engem vennél célba:
hogy pusztuljon álmunk mint elpusztult Théba

a véletlen újfent győzedelmeskedett
áradnak a folyók omlanak a hegyek

bordánk alatt ma is elgyávult szív dobol
ránk legyint s kikacag a vén csipkebokor

s ha szárnyaszegetten zuhan a délután
ejt egy újabb sebet haldokló Krisztusán

ami meg van írva

miért Jézus vérét
szomjazza a tömeg? –
Pilátus nem értette
állt az árkádok alatt
összehúzott szemmel figyelve
a vadul üvöltözőket
ördögi terve hogy koncul
dobja a Tanítót a csőcseléknek
bevált mégis kétség mardosta
hogy jól döntött-e:
„mártírt csinálunk a názáretiből
a legendák pedig olykor
veszélyesebbek mint a fegyver”
de főtisztjének cinikus válasza
némiképp megnyugtatta:
„csak bevégezzük
ami meg van írva”
…ami meg van írva… – csengett
vissza fülében a mondat
s a derűs eget fürkészve
végül ő is felnevetett

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>