Vlad Moldovan

Zen-blank

Vlad Moldovan

Két magyar kislány a másik asztalnál.
Finom vonású arcok.
Vajon mit mondanak magyarul?
A kandeláber alatt
csendes minden és éteri.
Egyiknek kontyba van kötve a haja
és narancssárga fonalból kötött pulcsit visel.
Jellegzetes hangsúllyal beszél és
élesebb lesz a hangja, amikor hangsúlyoz.
A másik sokat gesztikulál, kezével az asztalra rajzol,
és időnként megérinti a vállát.

Aux Anges, mondom magamban
sörrel és cigivel,
egy örömforrás.

Belép még három, de nem maradnak, elköszönnek
és felszívódnak.
A két lány összenéz.
Még dumálnak egy tea mellett.
2006. november 16., csütörtök, 5:20.
Good.

Modern idők

Az épülő irodalmi klubnak
és a Forgatagának

Modern idők
kik nem hagytok
fejlődni
miket karcoltatok
a padra?

Egy szívecskét faragtatok
ami bicskával
nem lehetett egyszerű
mert megakadt minden szálban
és így cikk-cakkos
lett.

Modern idők
könyörüljetek rajtam
és ne hagyjatok cigi
nélkül!
Csokrok helyett
ezt a gazos parcellát választottam
még a nap sem éri –
nektek
furmányos idők
egy őszi esőerdő
az utca felett
ahová állítottatok hogy
várjak a részletre.

Ó ne hagyjátok a buszt
hogy késsen a porban!
Engem a falucska
szélén megtaláltok
az élvezettől gügyögve
Arizona melegében.

Modern idők
nekem nincs munkám.
a híradóban apályt
mondtak
de én hétfő óta
nem dolgozok – dombok
közt járkálok
és rám jön a rosszullét.
A háztartások
hidegen hagynak,
a városháza előtti
dáliás virágágy
hidegen hagy
s a kutak is amikben
vizet tárolnak.

Modern idők –
távol az országutaktól
mikor feljön a hold
a száguldozó forgalmazók
száma csökken.
Ijedt nyulak
a kombinát mezőin
foszforeszkáló ebihalak
a tócsákban
széltől hajtott madarak.

Modern idők
várjátok meg amíg
átugrom az árkot
és ami
odaát van
az legyen
a tiétek!

Nyüzsgés

Nem jött álom a szememre
és az ég egyre sápadtabb lett.
aztán a felhő egyre hosszabb,
még nem szétszedve.
és kéznél volt
a madár is,
dolgát végezve
a tető fölött.
fent, csöndesen,
derűsen, csillagok nélkül
pár óra távlatából csupán a nap húzta
a földet és lopakodva hervasztotta.

De aztán hirtelen kinéztem
az utcára
és láttam a közlekedőket
sietni (Mute-on),
csomagjaikat cipelve, úgy
hangolták lépteiket hogy
elérjék a metrót, és
elérjenek innen oda,
éppen oda – ahová meg
kell érkezzenek.

Némák voltak mint az Elephant-ban
és lelkiismeretesek
és punnyadtak mielőtt a kávé
felszívódott beleikben.

Fa alatt lámpások –
a madár ösztönösen –
átszelte a teret lendülettel –
nem félt úgy szállt akár a
galambok
– láthatatlanul a pillanat sarjadásáig.

(Mihók Tamás fordításai)

Vlad Moldovan: Költő és folyóirat-szerkesztő. 1981-ben született Nagybányán. Kötetei: Blank (2008), Dispars (2012), glitch (2017). Verseiből többek közt angol, német és magyar nyelven jelentek meg fordítások. Kolozsváron él.

A bejegyzés kategóriája: Műfordítás
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>