Fellinger Károly

Szemfényvesztők

Fellinger Károly

A nap emigráns sugarai
benépesítik a földet,
hiába minden,
apámat eltemettük.

Be nem áll a szája,
mint egy barlangnak,
mondom a céltalan időről.
Időről időre

a farkába harap,
beállítva a mérleget
a sorba.
A többi közé.

Ahol már nincs helye.

Zöld küllő

Apám
az utánozhatatlanra ütött,
az egyetlenre,
akiből nem születik
még egy.

Azóta tudom,
menthetetlen
özvegy
társkeresők
paradicsoma a kihalt,
üres temető.

Az ismerkedésbe
temetkezem,
elhajítanak, mint a követ,
amit a sírásók
találtak a mélyben,
s félredobtak
egy nyírfa tövébe.

Gyönyör

Mária a szülés után
mindenekelőtt a gyermekét
látta Jézusban,
nem a világ megváltóját,
mert az édesanyáknak természetes,
hogy a saját gyermekük
maga a megváltó is egyben.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>