Bese Bernadett

Az üvöltő lény

Bese Bernadett

A meztelen kis szörnyszülött a semmiből jelent meg, hangos üvöltésével megzavarva délutáni szundimat. Gyanús volt, hogy Szolga 1 már jó ideje nem etetett meg, de Szolga 2 mindenben kárpótolt. Igaz, látszott rajta, hogy valami megváltozott. Aztán egyszer csak megjelentek mindketten ezzel a rinyazsákkal.
Most miért kellett ez nekik? Éjszaka sír, bezzeg, ha én kértem bármit ilyen időben, azt nehezményezték. A kis lény ráadásul a szobájukban is aludhat. Egyfolytában követelőzik, sír, még elásni sem képes maga után a bűzös dolgait, azt is a szolgák csinálják. Amikor meg akartam vizsgálni közelebbről, elkergettek tőle, mintha én lennék a gonosz. Szörnyűséges állapot. Ráadásul simogatni se simogatnak annyit. Nem ülnek már minden este a tévé előtt, engem kényeztetve, örülhetek, ha napi egyszer-kétszer pár percet rám szánnak.
Azt hinné a macska, hogy majd jobb lesz, megszokja, vagy megváltozik a kis szörny, de nem, idővel ez is csak egyre romlik. Elkezd nőni, s minél nagyobb lesz, annál többet mozog. Eddig csak feküdt, és visított, most már képes mászkálni, megfogdos és megkóstol mindent. Semmi sem szent neki, még az ágyamba is belemászik, a vizemet kiönti, és egyszer arra vetemedett, hogy az ételemből egyen. Igaz, Szolga 2 nagyon feldühödött, azóta legalább távol tartják a tálkáimtól. De a sok játékom odalett, mindet akkora távolságra tettek a kis csupasztól, hogy már én se férek hozzá. Bezzeg neki rengeteg új kacatot vettek, mind színesebb, puhább, mint az enyémek. Természetesen azokhoz én hozzá sem érhetek. Régebben az egész lakás ura voltam, most riválisomra akadtam. Azt hiszem, kezdenem kell valamit a helyzettel, nem hagyhatom, hogy a saját királyságomból kitaszítsanak.
A közelébe lopództam, hogy megvizsgáljam, miből is van ez a dolog, a szaga hasonló a szolgákéhoz, de mégis más. Vajon ő is egy új szolga? De hogyan is tudna rólam gondoskodni, ha önmagáról sem tud. Odaosontam hozzá, csendesen, felkészülve minden lehetséges támadásra. A lény nem reagált, nem érdekeltem. Egyre közelebb merészkedtem, de semmi sem történt, ugyanúgy folytatta, amit elkezdett. Körüljártam, majd amikor már eldöntöttem, hogy veszélytelen, és minden régebbi feltételezésem téves, megragadta a farkamat és húzni kezdte. Én fújtam, harcra készültem, amikor Szolga 2 közénk rontott, felkapta a kis szörnyeteget, és még utánam is legyintett. Akkor ennyi volt? Ő nyert, és nekem nincs tovább maradásom? Távolról néztem, ahogyan szolgáim aggódva vizsgálták, hogy nem esett-e baja. Amikor épp már azon voltam, hogy indulok új otthont keresni, Szolga 1 hozzám lépett, felvett és karjaiba zárt, majd ugyanúgy megsimogatott, mint régen.
Ezentúl jobban odafigyeltek, sose hagytak minket kettesben, így nem volt több összeütközésünk. Fél szemmel figyeltem a betolakodót, ahogyan fel-le mászkált a lakásban, mint valami rovar, minden kecsesség és magabiztosság hiányzott belőle. A növést azt nem hagyta abba, néha bizonytalanul két lábra állt. Igaz, imbolygott és dülöngélt, még el is esett, de a szolgák mindig figyelemmel és örömmel fordultak felé.
A jövevény az idő múlásával egyre jobban érdeklődött irántam, de amikor felém indult, rohanvást felmásztam minden számára elérhetetlen helyre. Nem akartam még egyszer összeütközni vele. Az egyik este, amikor a szolgák a kis lénnyel újra a tévé elé telepedtek, a lehető legtávolabb feküdtem tőle, de még pont úgy, hogy Szolga 1 simogathasson. Amikor a lény elkezdett felém nyúlkálni, Szolga 2 nem hagyta neki. Végül Szolga 1 az ölébe vett, és engedte, hogy hozzám érjen. Látszott rajtuk, hogy nagyon figyelnek, reméltem, hogy így biztonságban leszek. Megmutatták neki, hogyan simogasson, és amikor a szőröm akarta húzni, nem engedték.
Még mindig imbolyog, de már kevésbé meztelen, most már biztos vagyok benne, hogy ő is olyan lesz mint a szolgák. Néha még megtépi a szőröm, de már elég jól betanítottuk a simogatásomra, sőt múltkor már pár falatot is adott a tányérjából. Azt hiszem, megleszünk egymás mellett, igaz még mindig hangos, és túl sok figyelmét elvonja a szolgáknak, de majd idővel ez is megváltozik.
Ajjaj, baj van megint. Szolga 1 újra furán viselkedik! Jól megnőtt, betegeskedett, a végén már az ágyból sem kelt ki. Aggódtam szegényke miatt, attól tartottam, hogy le kell mondanom róla, amikor több nap után végre hazajött. Nagy örömmel mentem fogadni, de a kezében egy újabb meztelen üvöltő lényt tartott.
Megmerevedtem. Most tényleg?

A bejegyzés kategóriája: Startkő
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>