Varga Imre

Zöld madárnak

Zöld madárnak
lomb a tolla,
nem találja a nevét.

A fényben él
imbolyogva.
Széltől kapja életét.

Felhők felé,
magasabbra,
zöld szintjein föllebeg.

s mégis marad –
földjén állva.
S csendjéből rá nézhetek.

Onnan neve,
sem zöld tolla,
formája se volna még.

Amit látok,
éberálom,
mögöttünk kéken az ég.

Fehér-egy nyíl
épp fölvezet.
Kémények van s képzelet.

Megcsikordul
épp elfordul
kint s bent egyszerre a tér.

Fehér szárnyam
kékes lánggal
sisteregve vizet ér.

Álomdalok
(Részletek)

Káprázatos a dolog!
Szemüvegem lecsorog.
Gázoltam a látványban,
míg magamon átjártam.

*

Másvilági ez az utca.
Már egy mondatra se futja.
Szegény vagyok, s nem értenek
tükrömben az idegenek.

Jönnek s rajtam áthaladnak.
Piros sávon hátrahagynak.
Arcot villant minden ablak
feljutottnak s lent maradtnak.

*

Bámulja a sarki cédrus:
nincs is járda, ahol épp futsz.
A hőmérő azt mutatja,
az idő nem múlik rajta.

*

Múlt éjszaka rémálmomban
medvecukrot ettem,
de az íze felébresztett:
a halált élveztem.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>