Soóky László

Feljegyzések egy vértelen jelenségről,
amit bársonyos forradalomnak nevezett el Vladík, az elméleti forradalmár

Ezerkilencszáznyolcvankilenc november
tizenhetedikén este egy bizonyos
alkalmi társaság történelmi küldetését
tudatosítva, a Kulaťák nevű kocsma
sarokasztalánál összedugta a fejét,
felismerve azt, hogy egy forradalom,
ha majd kitör, név nélkül mégsem
szerepelhet mondjuk a New York Thymes
címlapján vagy a Reuters show legelején,
legyen neve a gyereknek.
A keresztszülők frissen sült szafaládét
ettek, frissen sült kiflivel, frissen csapolt
sört kortyolgattak peppermint liquerrevel.
A zömében filozófus egyedek közé
vegyült egy-két ifi kommunista, egy-két
besúgó, meg egy-két kékharisnya, fecsegtek
erről-arról, adomáiknak se vége, se hossza.
Odakint Vencel lova faránál toporgott a
forradalom, didergett a novemberi télben,
névtelenül, kitörni vágyott már nagyon.
A sör, a peppermint liguerre s az új eszme
mint valami kegyelmi állapot terjengett
a söntés zegzugában, a forradalom pedig,
eljött az én időm!-kurjantással Vencel
lova farának árnyékában kitört.
Végighömpölygött a Václavákon,
az Orlojnál tülekedett éppen, este hat
óra lehetett, mert az ornamentika
hasadékaiban minden vonatkozó szent
kötélen vontatott szobra megjelent.
A jelenésre, mint a külföldi turisták is,
a forradalom elcsendesedett, hallatszott
a galambok szárnyverése a százezer
forradalmár felett.
Krucifix, mondta Vladík az elméleti
forrdalmár, az a kurva helyzet állt elő,
hogy egyrészt kiszáradt a torkom,
másrészt megint üres a korsóm.
Üres korsóval egy bohém bohémiai
mégsem csinálhat forradalmat,
különösképpen akkor nem, ha az
a forradalom nélküle tör ki és kézi
vezérlést gyakorolva a regnáló hatalom
önmagát rúgja tökön,  az önmagát tökön
rúgó hatalom pedig a peresztrojka
hevületében úgy viselkedik, mintha
rajta múlna, hogy kitör vagy nem tör ki
valami kurva forradalom, melynek
egészségére inni kell, hogy oldódjon
a feszültség, öt vagy kilenc sört,
krucifix, mert a hatalom meg a szellemi
elit az univerzumban sutyorogva egymás
seggébe bújva megint kifundált valamit,
ki-ki saját érdeke szerint, ki hallott már
olyat, hogy egy forradalom vértelen és
a forradalmárok agya nem vérszagtól
mámoros, krucifix, ez az, bársonyos,
kurvára kitaláltam, zseni vagyok,
szólt szerényen Vladík, az elméleti
forradalmár, majd szabadalmaztatta
a forradalom nevét.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>