Vincze Erika

felbuggyan

bizonytalan mozdulatok karcolják a felszínt
felbuggyan a víz újrarajzol eloszlik
algafüggöny takar átlátszatlan üvegfalak
nyitott szobaablakok nem ül meg pára
szabadon jár-kel a lélegzet mint aki semmit
sem takargat vagy minden szem megvakult már
embertestrészek összekuszálva a matracon
hófehér comb elfuserált miheztartás
táguló orrlyukak sötét szemöldök ne legyen
egysíkú minden körzővel mért arányok
festőszemmel odaképzelt színek hajnal négy múlt
fehér fogzománcon táncol a sárga félhomály
réges-rég aludni kellene felbuggyan
a víz a torokból egy hang falra fröcskölt árnyék

elmerül

akváriumban fuldokló égő vagyok
a festő elmosódott kívül homályos belül
tisztázatlan terv kikapcsolt emlékezet
kézből kisikló befejezés görcsben az izom
az izomban akarat a jégcsapokat
meleg színekbe rejtettük fel ne olvadjanak
annyi mint hal a vízben de a horgon ez
vergődik amíg újrafestem vérzik a szája
egymáshoz tapadt indulatok és egymás
mellett elsikló halak mindig hajnali négykor
hófehér szálkátlan filé a matracon
és az orrlyuk a szemöldök a térd göröngyei
a testek emlékezni próbálnak újra
és újra ikrákat rak az agyba az akarás

A bejegyzés kategóriája: Startkő
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>