Az anyag
Csák Gyöngyi
Csillagok hunyorgását őrző
gyémántköpet
lélegző amorf kupac,
kocsonyásodó óriás tükör
kacér mozdulatlanságából
sejthető tengernyi kín,
az anyag meg és szétírhatatlan
sorjázó hallucinációk sora,
akár a fényes higany,
mely szétgurulva mérgező, így
nem lehet megérinteni.
Alkonytájt
Idő- térdszalagon
kopnak percek, órák,
ettem-e a világ
leglágyabb kenyeréből,
ittam-e a világ
legnemesebb borából,
megtaláltam-e az egyetlent,
akit az Isten sokmilliárd
ember sokaságából
nekem szánhatott?
Groteszkek
(Látomás)
Láttam magam
szomorú halottként
tested keresztjén.
***
Pedig
Feszített a vágy
hallgattam erősen még-
sem haltam bele.
***
Háttal kezdődik
mégis magához ölel
legszebb mondatod.
