Csák Gyöngyi

Az anyag

Csák Gyöngyi

Csillagok hunyorgását őrző
gyémántköpet
lélegző amorf kupac,

kocsonyásodó óriás tükör
kacér mozdulatlanságából
sejthető tengernyi kín,

az anyag meg és szétírhatatlan
sorjázó hallucinációk sora,
akár a fényes higany,
mely szétgurulva mérgező, így
nem lehet megérinteni.

Alkonytájt

Idő- térdszalagon
kopnak percek, órák,
ettem-e a világ
leglágyabb kenyeréből,
ittam-e a világ
legnemesebb borából,
megtaláltam-e az egyetlent,
akit az Isten sokmilliárd
ember sokaságából
nekem szánhatott?

Groteszkek

(Látomás)

Láttam magam
szomorú halottként
tested keresztjén.

***

Pedig

Feszített a vágy
hallgattam erősen még-
sem haltam bele.

***

Háttal kezdődik
mégis magához ölel
legszebb mondatod.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>