Gágyor Péter

Gágyor Péter

Másnap a vers

A szöveg, a szó, akkor jó, akkor üzen,
ha másnap újra ébred.
A szavakat tenyeredre rakod,
de másnap új a képlet,
a szórendet is felcseréled,
s más lesz a ritmus, a dallam,
új rímek villannak fel
az új szavak titkos táncában.
Nem varázslat ez. Új rend,
az tekint rád vissza,
ismerős idegen,
hasonlít a tegnapira
s újjá teremti a világot,
kimondaná a mondhatatlant,
az imát, az átkot…
és a versed.
A tegnapi vers mégis ugyanaz –
vagy mégsem,
a felejtés kinevet,
de megközelít,
mint a szél kószál az avaron.
A verset ismét előveszed
újra itt egy másik másnap,
remeg a tenyered,
félve rebbennek a szavak,
tán eljött a pillanat:
a vélt idő a vélt térben.
A szó megtorpan, megáll.
A versben tovább rejtezik
a kimondatlan,
sebei véreznek,
fragmentumok lebegnek
s a képzelet emlékei
megverselik a csendet.
Lehetne minden szó vers,
szállongó illat a kenyér fölött,
elfeledett álom,
vagy a lebegő szél
egy kopár faágon.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>