Kovács Panka

Zuhanás a neonba

Belezuhanok színes lámpáim neonfényébe,
S torkát kitátja az alvilág.
Pokolfajzatok játszanak egy bárban méla jazzt,
A pultosnak a szédült téboly új napért kiált.
De az a koktél már régen elfogyott,
S unt klisékkel vizezik a bort
Tiszta, hideg, menta ízű remény helyett,
Mert a pulton ezer elveszett, szomjas vasököl dobol,
Csak már rozsdás mind és reménytelen.
Siratja a tegnapról mára elveszett holnapot,
Aztán elszív egy hitegető propaganda-szivart,
Pár slukk, és eltűnik szeme elől, amit feladott,
És marad az ócska, Kínában gyártott fikció,
Amibe lassan belefüggi magát. Még egy feles,
Már nem tudja, miért és hova tovább.
Minden vacak, közhelyesen semleges.

Nem rossz ez a jazz, még maradok egy kicsit.
Önelégülten vigyorog:
Holnapra már én sem írok verseket.

A bejegyzés kategóriája: Startkő
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>