Saitos Lajos

Egy szerelem füzérei

Saitos Lajos

Most mi következünk!
Bent márványlunk az éjszakában.
Most következünk mi –

szemünk szálkákkal
nincs teli.

*

Szemünk szálkákkal nincs teli! –
S örömmel ágazó napok, bennünket
Sziromnak, Szélnek hívjatok!

Hívjatok! – s mi érkezünk,
kézben a kéz – kezünk.

*

Kézben a kéz –
hát itt vagyunk!
Lángra gyúl minden hajnalunk.

Szerelem a szavunk.
tüze otthonunk.

*

Otthonunk ez a ragyogás,
nem kell nekünk a kért
parázs –

nem kell így más
varázs!

*

Más varázs
ne állja utunk,
ha szélként – tűzként mi futunk

hírünk veszendő
erdején!

*

Hírünk veszendő erdején,
tévedhetetlen Te, meg én
rezzenthetetlen,

rebbenthetetlen
élünk – szunnyadunk!

*

Élünk – szunnyadunk,
ez lesz dalunk –
és delünk

csók, gyümölcs
eledelünk.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>