Napi bejegyzés: (2018. február 11. vasárnap)

Varga Imre

A Névtelen Anyagos (Sorstörténet felezőidőben) (részlet) Ahogy mondtam, ott kezdtem el megkomolyodni a börtönben.  Az is nagy iskola volt nekem. Megint csak magamról szólt. Hogy én, én! Persze hogy túlélésért ment ott a harc. Hogy túlélni napokat, s az ottani … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!