Pollágh Péter

Nové Zámky

Pollágh Péter

„Abból, ami nem tér vissza, a szagok azok, amelyek számomra visszatérnek (…)
Elragadtatással emlékszem vissza a szagokra: ebből látszik, hogy öregszem.”
Roland Barthes

Benned vagyok. 95 vagy 96
százalékán a századnak,
a beszéd szakad, szétszalad.

Konyak-szőke vagy és szűk.
Nem fogsz abbahagyni.
Narkotikus narancs: mondod
rám, vagy ránk,
gurítod, dobod.
Muzsikáló színek a falon.
Meg a felvihogó felirat:
„Légy szép és ölni kész.
Legyen nálad kölni
és gyerek-kés.”

A szomszédban valaki kávélikőrt tölt.
Tölt vagy bont.
Le- és felhúznak egy aranybarna rolót.
Ilyen konyakot még nem ittam.
Hordós. Drága fák hordták bele a titkaik.
Mazsola és Hádész.
A szomszéd egy másik év? Egy másik nap(tár)?
Egy másik öl, akibe más is belehalt már?
A falon túli király földje?
A nyelvhatáron túl van?
Innen nézve vagy amonnan?
Vagy az már Judy?

Üss a szádra! Már bordó a két rohadtkája.
Figyeli, színezi egy szótapír a sarokból.

Pán Pierre: írod a hátamra; honnan
tudom, hogy kell betűzni
egy vagy több örömmel írt
szót? Egy lánykakaparást?

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>