Benkő Géza

Benkő Géza

G-monológia
(részlet)

G. fogja magát és nemes egyszerűséggel felöltözik, mit sem mond, s eljön hazulról. A felesége mire észbe kap, már épp a bejárati ajtónál áll, talpig feketében. Megkérdi, hova mész, G. egykedvűen válaszol, kimegyek egy cseppet.
A felesége nem tiltakozik, tudja jól, hogy ha G.-nek mehetnékje van, akkor megy.
Egy óra, talán kettő és itthon lesz. Megiszik egy kávét, talán teát, netán egy-két felest, attól függően, mire van gusztusa épp, na és persze pénze, böngészik egy sort a neten, vagy olvas, esetleg leül E.-vel beszélgetni, majd hazajön megnyugodva, lelkesen vagy ugyanolyan hangulatban, amilyenben elment, de hazajön. Mindig hazajön.
G. a C. bárba megy. Itt a legmegbízhatóbb a wifi. És ez van a legközelebb. Nincs most gyalogolni kedve. Ez a hetven méter, a lakástól a bárig épp hogy belefér.
A bárban kevesen vannak. A pincérnők a zárórát várják. Okosan előre takarítanak már, hogy ezzel is spóroljanak pár percet, s így zárás után hamarabb kerüljenek ágyba. Ám kedvesek, mint mindig. Cointreau és fehér tea. A pincérnőnek kikerekedik a szeme. Ezt még G. sosem kérte. Majd elmosolyodik, térül-fordul, s hozza is a rendelést.
G. bekapcsolja a laptopot, új gép, pillanatok alatt üzemképes, a wifi tökéletes, irány a net. Minek is? G. tanácstalan. Előtte egy egész virtuális világ, s ő egyszerűen nem tud mit kezdeni vele. Kellene egy „B” terv. Ez villog a fejében. Meg egy „C” is. Nincs most nagyon munkája, talán ezért is feszült annyira. Ez a tea is minek? Pénzkidobás. Álljon meg a menet! Ha már ezt a teát sem, akkor mi értelme? Ennek az egésznek? No jó, a cointreau talán tényleg nem kellett volna. De utoljára Angliában ittam ilyet. Igen, a nosztalgia. Az miatt rendeltem most, gondolja G., s megízleli a negyven fokos narancslikőrt. Ki tudja, talán hamarosan megint ott kötök ki.
A szabadúszás érdekes dolog tud lenni. Ha van munka, nagyon van, ha nincs, nagyon nincs. Most nagyon nincs. Sebaj, lesz ez még így se. Pápaválasztás, fehér füst a kéményből és G. szájából, kék Sparta, ez is nosztalgia, az utóbbi hónapokban csak piros Marlboro füstjét eregette.
Öregszem, nosztalgiázok, heh. Gondolja G.
Néhány face bejegyzés, már megint borzolod a kedélyeket, ez sem számít. Túl sok a szabadidőd, G., mondja magának félig hangosan, mintha beszélgetne valakivel, csak épp egyedül ül az asztalnál. Gyerekkoromban volt ilyen barátom. Csak én tudtam róla, hogy létezik. Hova tűnhetett? El sem búcsúztunk. Talán nem is kellett búcsúzkodni, talán itt van velem a mai napig, talán ezért ez a sok magammal való hangos párbeszéd.
Még maradt egy Cointreau-ra a pénztárcában, de G. nem rendel már. Fizet inkább. Lecsukja a laptopot, pihenjen a virtuális világ, eltelt fél óra anélkül, hogy bármi érdemlegeset műveltél volna, a világot nem váltottad meg, B tervet sem sikerült kiagyalnod, gratulálok.
G. kilép a C. bárból, elindul hazafelé, egy gyors telefonhívás, öltöztessétek fel a kutyát, hideg van, jobb, ha a kis piros ruhácskájában sétáltatom meg, egy perc s otthon vagyok, csak bedobom a táskát, és viszem is Öcsit.
Hosszú, egy órásra nyújtott kutyasétáltatás. Most nem kell a láthatatlan barát, Öcsivel beszélgetni mégiscsak valósabb. Igaz, nem válaszol vissza, de legalább G.-re néz, figyelve, hálásan.
Majd holnap, gondolja G. Holnap talán lesz B terv.
Majd megálmodom…

***
Isteni érzés farkasszemet nézni a széllel. A porhó kavarog, beborítja G.-t teljesen, eltakarja, G. megszűnt létezni a külvilág számára.
Az antarktiszi bázisokon csak úgy merészkednek ki a szabadba, hogy kötél van kifeszítve két épület között, s abba kapaszkodva araszolnak egyik helyről a másikra. G. kezében is van egy zsineg. Öcsi a másik végén.
Fura köldökzsinór a kutyám s köztem. Gondolja G.  Öcsit nem is látom. Pedig csak öt méteres a póráz. A póráz belevész a fehér semmibe. G.-t mintha egy láthatatlan erő húzná előre.
G. úgy érzi, térdből  amputálták  mindkét lábát. Hiába néz le maga elé, csak fehérséget lát. A hó falánk, a lábamból falatozik. Öcsi vajon mennyire van besüppedve a nagy fehérségbe? A szél alábbhagy egy pillanat erejéig, a porhó megül, már nem kavarog, s felsejlik egy piros kupac. Öcsi shihtzu, trikolor, fehér, barna és fekete színű. Csudaszép kis dög. De most csak a piros kis ruhácskája látszik… mintha oda lenne dobva a hóra, ha megmozdul is, az ember azt képzelhetné, hogy a szél dobálja, mint holmi szárítókötélről elszabadult ruhadarabot. Az egész kutya egy merő nagy fehérség. Élvezi. Belebucskázik a hóba, az orrával turkál benne hosszan, majd eltűnik újra G. szeme elől. Feltámadt a szél.
Gyere Öcsi, hózzunk haza! G. talán még el is mosolyodna eme igencsak silányra sikeredett szójátékán, de a jeges szél lemossa arcáról a mosoly csíráját is.
A kutya megszokta, hogy a folyosón várja meg, míg G. az előszobában leveti a kabátját, cipőjét, ezért most értetlenül bámul gazdájára, amikor az betessékeli a lakásba. Én még kint maradok Öcsi, csak légy nyugodtan.
Odakinn közben besötétedett. Az utcalámpák neonsárga fényében még sejtelmesebb a márciusi hóvihar. G. visszamegy arra a helyre, ahol a porhó ölelésében egy pillanatra oly végtelenül elveszettnek érezhette magát. Most már nincs póráz, egyedül vagyok, gyerünk szél, nosza hó, vigyetek!
De a vihar elülni látszik, gyenge fuvallat csak, mi G. kapucnijába erőtlenül belekap, lendülete már kevés elragadni őt ki e világból.
Persze hogy itt vagyok Öcsi, hova is mehettem volna? A kutya nagy boldogságában, hogy gazdája hazatért, körbe s körbe rohangászik G. körül. G.-nek az az érzése támad, hogy Öcsi egyre gyorsabban s gyorsabban köröz, megrezegteti, szabályosan megbolondítja a szoba nyugodt levegőjét, mígnem az feltámad, s Öcsit követve körözni kezd, egyre gyorsul, szabályos forgószél kerekedik belőle, G. kabátjáról  leszakítva a ráfagyott havat, porhóvá omlasztva azt szét, s G. egyszerre belevész a szoba viharába s egy pillanatra megszűnik létezni.

A bejegyzés kategóriája: Próza
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>