Sophia de Mello Breyner Andresen

A tökéletes óra…

Sophia de Mello Breyner Andresen

A tökéletes óra ez mikor elcsendesül
Az ember zaklatott mormolása
És megszólal végre egész legbelül
A fásult álmok mélyről jövő hangja.
Ez az az óra melyben a rózsák azok maradtak
Amik a perzsa kertben voltak
Ahol Szádi és Háfiz nézte és imádta őket.
Ez az óra titkos hangokat
Rejt melyeket a vágyaim akartak és idéztek.
Ez az az óra amelyikben most már csak
A levelek beszélgetnek levelekkel.
Ez az az óra ami megsemmisíti az időt
És a saját arcomat sem ismerem fel.

1947

Elveszített kert

Virágba borult kert, a sohasem volt kert,
Tele képpel, de a formája nem szilárd,
Benned szétosztódott az óriás világ,
A szeretettel és a magánnyal terhelt.

A fák zöldje abban a lángban égett,
Ami a vöröslő rózsákból ömlött,
A káprázatos létezés belépett
A kavargásba, ahol minden létrejött.

A mennyországi istenek és a poklok
Mozgalmasságát hordta magában a fény,
És itt az esély és az épp nem létezés
Pillanata az örökkévalóság volt.

De benned a mozdulat széttöredezett,
A mozgás, amit egy sűrűbb lét egybetett,
Mert megvolt mindig a többi lebegő
Kert is, az elveszett és a lehető.

1944

Az áttetsző

Uram szabadíts meg minket az áttetsző veszélyes játékától
A mi lelkünk óceánjának mélyén nem korall és kagyló hanem
Kívül rekesztett vágy van
És nem tudjuk jól hogy a vágyak amik csendben
Irányítanak mind valami tompa dallam
És hogy egy nap váratlanul megjelennek
A katasztrófák nagy sima udvarán

1975

Szibillák

Szibillák, egész szeretetlenül és vakon,
A komor barlangok belsejében.
Az űrt, mint a tüzet szítják,
Amíg a testetlen félelemnek ugyanaz a fénye
Az éjjelt és a nappalt nem mossa egybe.

Előcsalogatják a legbelső éjszakák
Torz páráját, amik összegyűlnek
Az önmagukhoz kötözött erőkben,
Mikor a szavak odacsapódnak a falhoz
Az elejtett madár vak verdesésében,
A szárnyakkal bíró lény rémülete élesen,
Mint űrbéli óra adja ki a hangját.

1990

Lipp Márta fordításai

Sophia de Mello Breyner Andresen: (1919. Porto – 2004. Lisszabon) Az egyik legjelentősebb XX. századi portugál költő. 1994-ben elnyerte a Camões Díjat. Ő volt az első nő, aki megkapta. A versei nemcsak portugál nyelvterületen ismertek. A költészete a legfiatalabb portugál költőnemzedékre is hatással van.

A bejegyzés kategóriája: Műfordítás
Kiemelt szavak: , , , , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>