A tökéletes óra…
Sophia de Mello Breyner Andresen
A tökéletes óra ez mikor elcsendesül
Az ember zaklatott mormolása
És megszólal végre egész legbelül
A fásult álmok mélyről jövő hangja.
Ez az az óra melyben a rózsák azok maradtak
Amik a perzsa kertben voltak
Ahol Szádi és Háfiz nézte és imádta őket.
Ez az óra titkos hangokat
Rejt melyeket a vágyaim akartak és idéztek.
Ez az az óra amelyikben most már csak
A levelek beszélgetnek levelekkel.
Ez az az óra ami megsemmisíti az időt
És a saját arcomat sem ismerem fel.
1947
Elveszített kert
Virágba borult kert, a sohasem volt kert,
Tele képpel, de a formája nem szilárd,
Benned szétosztódott az óriás világ,
A szeretettel és a magánnyal terhelt.
A fák zöldje abban a lángban égett,
Ami a vöröslő rózsákból ömlött,
A káprázatos létezés belépett
A kavargásba, ahol minden létrejött.
A mennyországi istenek és a poklok
Mozgalmasságát hordta magában a fény,
És itt az esély és az épp nem létezés
Pillanata az örökkévalóság volt.
De benned a mozdulat széttöredezett,
A mozgás, amit egy sűrűbb lét egybetett,
Mert megvolt mindig a többi lebegő
Kert is, az elveszett és a lehető.
1944
Az áttetsző
Uram szabadíts meg minket az áttetsző veszélyes játékától
A mi lelkünk óceánjának mélyén nem korall és kagyló hanem
Kívül rekesztett vágy van
És nem tudjuk jól hogy a vágyak amik csendben
Irányítanak mind valami tompa dallam
És hogy egy nap váratlanul megjelennek
A katasztrófák nagy sima udvarán
1975
Szibillák
Szibillák, egész szeretetlenül és vakon,
A komor barlangok belsejében.
Az űrt, mint a tüzet szítják,
Amíg a testetlen félelemnek ugyanaz a fénye
Az éjjelt és a nappalt nem mossa egybe.
Előcsalogatják a legbelső éjszakák
Torz páráját, amik összegyűlnek
Az önmagukhoz kötözött erőkben,
Mikor a szavak odacsapódnak a falhoz
Az elejtett madár vak verdesésében,
A szárnyakkal bíró lény rémülete élesen,
Mint űrbéli óra adja ki a hangját.
1990
Lipp Márta fordításai
Sophia de Mello Breyner Andresen: (1919. Porto – 2004. Lisszabon) Az egyik legjelentősebb XX. századi portugál költő. 1994-ben elnyerte a Camões Díjat. Ő volt az első nő, aki megkapta. A versei nemcsak portugál nyelvterületen ismertek. A költészete a legfiatalabb portugál költőnemzedékre is hatással van.
