Gágyor Péter

Gágyor Péter

Valami követ

Az utcán ritkán, de összefutottunk,
eleinte dacosan elfordultunk,
mostanában csak bámulunk
messzire, idegen, üres tekintettel.

Különös véletlen, hiszen az utunk
nem is közös, és sosem jutunk
egymás közelébe.
Egykor a rejtély sarkunk
nyomában osont, lelkünkbe tapadt,
mint a bogáncs a ruhába,
és e pillanat,
ez a valami, lám, végzetes maradt,
agyunk képtelen
felfogni:
Billogot hordunk.

Valami mindig követ a sötétben,
álom, vagy csak förtelem,
valami figyeli minden rezdülésem.
Mindenhova követ a történelem,
valami,
amit már megkóstoltam:
íze a félelem.
A politikai rendőrségen,
mikor hajdani, lázadó koromban
a kihallgató tiszt mondta el,
hogy kivel, mikor, hol aludtam,
s miket gondoltam, mondtam.
Valami azóta követ álmaimban
s mellettem hever az ágyaimban.

Agyunkban káosz és tévedések,
az ember naponta téved,
a jobb lelkű néha magába néz,
olykor visszales,
restelkedik, s ha tud: korrigál
zavarában halkan nevet
mosolytalan arccal
nap mint nap
hős lesz
vagy gengszter, diktátor, sőt király,
kiről tudd: sosem téved
nem változik soha már
a varjak is dalolják: kár –
mindent lerombol, vagy feléget
és a jövőre a szobrok
üres bronzfejével gondol.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>