Petrőczi Éva

Odüsszeusz szárazon és vízen

Az alábbiakban következő írásom címe két forrásból táplálkozik. Az elsőt maga a szerző, Balázs F. Attila kínálta fel, mert az ugyancsak a szlovákiai ART Danubius Kiadónál 2016-ban megjelent válogatott műfordításkötetének ezt a címet adta: Kis Odüsszeia. De segítségemre volt a címválasztásban a költő, prózaíró, műfordító, lapszerkesztő és kiadóigazgató szerző életrajza és életmódja is. Az, ahogyan minden időben képes – Odüsszeuszhoz méltóan – életteret változtatni, hosszabb-rövidebb időkre. Jelenthet ez teljes áttelepülést, azt, hogy Marosvásárhely szülötteként, katolikus hittudományi tanulmányok, bukaresti könyvtárosi stúdiumok után 13 évig volt a csíkszeredai Megyei Könyvtár munkatársa, majd 1990-től egy merőben más, de ugyancsak kisebbségi közeg fáradhatatlan szellemi mindenese, hiszen ekkor Szlovákiában telepedett le. Rövidebb odüsszeuszi bolyongásai pedig azok a külföldi utak, amelyeknek java része – neves műfordítóhoz illően – nemzetközi költőtalálkozó. Most, amikor ezeket a sorokat írom, éppen Marokkóban győzi meg a sok helyről összesereglett poétákat az „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók!” igazságáról.
Azt, hogy milyen is Balázs F. Attila költészete, nagyon pontosan, hamis illúziókeltések és kék ködök nélkül érzékelteti a Villon nyakkendője utószó-szerzője, Zalán Tibor: „Költőnk csínján bánik az érzelmek kiáradásával, önmagával, a társsal, a világgal szemben távolságtartó. Csak nagyritkán találjuk föl a szenvtelen beszélő mögött a szenvedő férfit, a szenvedő embert…Világ. Kopár világ ez, ami kirajzolódik előttünk a lapokon, kopár, de nem terméketlen…Annyi bizonyos, költőnk mikro-realista megfigyelései tovább erősítik az olvasóban idegenség-érzetet, hiszen a világból kiszakított kevés is le van csupaszítva…”
Mindez azt jelenti, hogy Balázs F. Attila, minden heroikus vállalásával, egész „rakomány” magyar nyelvű szlovákiai kiadvány minden terhének hordozásával, számtalan kapcsolatteremtési kísérletével együtt is öntörvényű és zárkózott költő, aki meg sem próbál erőfeszítéseket tenni önmaga fokozottabb elfogadtatásának irányába. De jól van ez így, hiszen a költészet egyik lényege éppen az öntörvényűség. Szerzőnk ezzel együtt korántsem olyan tartózkodó, mint az eddig elmondottak alapján sokan hinnék. Kevés szebb és fájdalmasabb, s egyszersmind önélveboncolóbb„érett kori” összegzést olvastam, mint ez a háromsorosa:

FÁTUM
úgy fogy el az út a lábad alatt
hogy észre sem veszed
kinyílnak-e a szárnyaid?

Terjedelmében a Fátum szöges ellentéte A legnagyobb vers, amely Kosztolányi Néró, a véres költő-jéhez méltó módon idézi fel a Római Birodalom saját klapanciáiba szerelmes, tébolyult urának alakját. A vers első két versszaka azt üzeni, amit nagyon szeretnénk elfelejteni: hogy a „néróság” örök emberi gyengeség, s hogy napjainkból sem hiányoznak az ilyen-olyan hatalmi pozíciókban verselgető, hiú és önmérséklet nélküli önjelöltek. Aki ezeket a sorokat leírta, bizony mondom, sok Néróval találkozott élete 63 esztendejében:

A LEGNAGYOBB VERS (részlet)
Szavalt
hangja ezernyi csápként
tapadt hallgatóságára
az ijedt arcok
mint földrengés idején
rezzenni sem mertek
tehetetlenül várták
a mutatvány végét

szerette saját hangját
szavakat rakosgatni kedvére
élvezni kellett Róma népének
eszement hőbörgéseit
a jelentésüktől megfosztott
vagy dagályos szavakat

Zalán Tibor már említett utószavában külön kitér Balázs F. utazási verseire; ez korántsem a szokványos „bédekker líra”, nem kötelező poétai penzum, a látott helyek egyszerű szavakba-fényképezése, hanem annál sokkal több. Ahány város, annyi költői létállapot. És annyi lenyomata egy – Laurence Sterne szellemes kifejezését idézve – „érzékeny utazó” nagy lélektani pontosságú, nem-turisztikai, sokkal inkább az utazó egyéniségébe bepillantást nyújtó, finom rajzainak. Ebben a műfajban kitüntetett helye van annak a kis remeklésnek, amelyben a költő azonosul az ismeretlen vancouveri jazzénekesnő egyéniségével és sorsával:

DZSESSZ VANCOUVERBEN

a kávészínű asszony észrevétlenül
szomorúságot csempész belénk
hangja mint a trombitáé
a finomtól
a dobhártyát hasítóig

mesél
elsírja
boldog boldogtalanságát
szeme
kihűlt tükörtojás sárgája
eléveszti fényét
befelé énekel
mintha sírna
befelé sír

mintha énekelne
testem szoborrá merevedik
a párnával bélelt széken
vérem fekete bőre alatt lüktet

Ez a gyönyörű vers is azt bizonyítja, a hogy testben-lélekben-szavakban szikár, fegyelmezett költő minden távolságtartásával együtt is az empátia és a gyöngédség embere. Az megint más kérdés, hogy az övéhez hasonló. látszólag eszköztelen, formai bravúrok és játékok nélküli költészetet olvasva ezt nem könnyű észrevenni. Ahol és amikor, ott általában nők lépnek egy-egy Balázs F. Attila-vers színpadára. Erre talán a legszebb példa a Schumann-dalciklus (Asszonyszerelem, asszonysors) címét idéző, szándékos illúziórombolásaival együtt is mélységes empátiáról tanúskodó opusz:

ASSZONYSORS /részlet/

hol vannak az egykori férfiak
akikre főztél
akikre mostál
és megadóan tűrted
ápolatlanságukat
lábszagukat
nagyképűségeiket
önimádatukat
borgőzös leheletüket
átlátszó magyarázkodásaikat

Ellen-trubadúri, felületes olvasásra egyenesen költőietlen szavak ezek, mégsem hatástalanok. A Villon nyakkendője gazdag életművű szerzője épp oly érzelem- és fantázia gazdag ember, mint hatalmas és változatos életműve. Amelyben helye van az arisztokratikus regiszternek épp úgy (a Szőrös Kő című irodalmi és művészetkritikai lapra gondolok itt), mint a gyakorlatiasságnak és teljes életszerűségnek.
A magyar nyelvnek, a magyar kultúrának, a magyar költészetnek sok, Balázs F. Attilához hasonló Odüsszeuszra volna szüksége, határainkon belül és kívül. Önzetlen, magukat folyamatosan szétosztó, nagybetűs Alkotókra.

(Balázs F. Attila: Villon nyakkendője, Art Danubius, 2015)

A bejegyzés kategóriája: Recenziók
Kiemelt szavak: , , , , , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>