Baranyai Dóra

szerelemről és hétfő reggelekről

Baranyai Dóra

az első olyan mint hétköznap
hajnali ötkor vakon a zoknis fiókba nyúlni
és találomra kihúzni egy párt
talán az elsőt ami a kezedbe akad

talán túl későn látod meg hogy lyukas
és már nem lesz időd lecserélni
ám ha elég hamar veszed észre még
átvetheted gyorsan

akad, hogy egy épet sem találsz
van, hogy túl sokáig válogatsz
lehet, hogy az elsőnél maradsz, ami
a kezedbe akadt a sok szürke közül

az igazi az, amit a vonatod indulása
előtt öt perccel gondosan befoltozol

Újra

barackszínűbe fordult a késő délután,
üres volt a ház, mi mégis a teraszán
ültünk, most borunk sem volt,
azt játszottuk, ki veszi észre hamarabb
az égbolton megjelenő repülőgépeket.
számoltuk, ki lát meg többet,
érvényes-e, amelyik nem húz csíkot,
örvendeztünk, ha hirtelen bukkant fel,
északnyugatról jött szinte mind,
és már pont én vezettem volna, de akkor,

akkor szerettem beléd újra, amikor
már hazamentél, épp kifordultál a sarkon,
és én befelé indulva a levendulaszín égen
megláttam egy újabb repülőt.

Kátyú

Vannak napok, amikor a tollam
a neveddel az összes szerencsém,
és a mocskos ágynemű az összes szerelmem.
Vannak napok, amikor
addig szeretnék bújni hozzád,
míg át nem esek beléd.
Vannak napok, amikor hiába mondasz szépnek.
Testem nem más, mint
nyüzsgő csőrendszer, léleklakás.
Nincs miért aggódnod –
aztán rájövök, hogy de, mégis –
keserves munka lehet vigyázni valakire,
aki tönkre akarja tenni magát.

Az életem egy kátyú.
Magam rántottam bele magam.

A bejegyzés kategóriája: Startkő
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>