Otthon, füstben
Súlyos,
mély repedések a fal menti talajon,
ereszben sarjadó ecetfa,
a járda árnyékos tövében,
összekuporodva,
szájukban aszott szavakkal
bosszankodnak hiábavalóan a visszavárók,
mindennapok nélküli a táj,
megkülönböztethetetlenné vált falvak
sorakoznak az utak mentén,
arculcsapott,
düledező házak rogynak önmagukba,
egy elveszett világ nyomorítja a lelkeket,
de…
valahol…
valakik…
tüzet gyújtanak
a nyári hőségben elszáradt,
túlburjánzott gyimgyom alá,
helyet égetnek az újnak,
a hajnali nap pedig
vidám hangulatot cirógat sugaraival,
narancsszínű sütőtök virít a hervadó indák közt,
illatos, gyönyörű paradicsom nő vadon
az eldudvásodott veteményeskertben:
a létnek még szándéka van itt.
