Wilhelm József

Otthon, füstben

Súlyos,
mély repedések a fal menti talajon,
ereszben sarjadó ecetfa,
a járda árnyékos tövében,
összekuporodva,
szájukban aszott szavakkal
bosszankodnak hiábavalóan a visszavárók,
mindennapok nélküli a táj,
megkülönböztethetetlenné vált falvak
sorakoznak az utak mentén,
arculcsapott,
düledező házak rogynak önmagukba,
egy elveszett világ nyomorítja a lelkeket,
de…
valahol…
valakik…
tüzet gyújtanak
a nyári hőségben elszáradt,
túlburjánzott gyimgyom alá,
helyet égetnek az újnak,
a hajnali nap pedig
vidám hangulatot cirógat sugaraival,
narancsszínű sütőtök virít a hervadó indák közt,
illatos, gyönyörű paradicsom nő vadon
az eldudvásodott veteményeskertben:
a létnek még szándéka van itt.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>