Soóky László

Pillanatfelvétel egy bizonyos árvíz ürügyén

Soóky László

Elindulok, átmegyek a gyaloghídon,
kérem, ne kövessen. A patakon túl az
ártér, alatta a folyó kanyarog, a csalit
kökény, meg rekettye bokrai között
sugarasan átszakad, elvakít a vízről
visszarobbanó fény. A szekercével
csonkolt botlófüzek égből letaszított,
Mihály átkától gyökeret vert angyalok.
Szerelmes voltam, akkor jártam itt,
a pallót elsodorta a zöldár, recsegett a
rezgőnyár ezüst törzsének ütődve,
Isten épp megbosszult valamit. A víz
a füzek koponyája fölött hömpölygött
és az uszadék között gulyányi püffedt
hasú tehén delelt szarvával fennakadva
a mocsári tölgyek lombkoronáiban.
Feszülő bőrükön tucatnyi fakopács
dobolt, félre billentett fejjel leste a
lebegő hullák szívhangjait, vidáman
rikkantgatott, s a bohókás, boldog,
zöld döglegyek milliárdja nyűt igéző
bölcsődalt zümmögött. Úgy álljon meg
a híd előtt, bal kezét hanyagul a korláton
pihentetve, hogy messzire néz tűnődőn.
Mielőtt lefényképezem, kérem, ráncolja
össze a homlokát, higgye el: a férfiasan
aggódó tekintet megerősíti a kompozíció
tartalmi vetületét, különös tekintettel az
utókorra. Az arcán látom a csüggedést,
nem helyénvaló, retusálom a ráncait, s a
képen ott marad számos fűz, fakopács,
a múzeumból az a gőzhajó, amit nagyon
régen egy kisgyerek rajzolt, aki ön volt.
Az exponálás előtt rögzítsük a hajóról
ide hallható szalonzenét, a szaxofonos
disszidens magyar, virtuozitását hallva
mindez nyilvánvaló; most ne hunyja le
a szemét, a túláradó érzelmi hullámok
abban tükröződnek.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>