Csák Gyöngyi

Csák Gyöngyi

Münchausen IV.

Lassan elporlad az anyag,
melybe egykor Istent
szolgálni ékelődtünk,

szájának szögletében
az elégedettség cseppeket
hiába kerestük,

a halmozódó sokból
kijelentéssé simítani még
egyetlen kérdést sem sikerült…

(Jutalom)

Talán ilyen lehet,
vagy ehhez hasonló
a mennyei állapot:

lubickolni kicsit a múltban,
majd e kimeríthetetlen,
varázslatos nyelvből
építeni az emlékeknek
menedéket, erős templomot.

Münchausen V.

Hazudj tovább barátom
hazudj csak kegyesen
patakzó mondataid
járják át meg át
a testben alvadó vért,
ebben a világnyi zűrzavarban
mossák el a bűnt
meg a bűntudatot,
megbékülhessenek egymással
zavaros éneim.

Münchausen VI.

Ezek a félbetört szavak
gyötrődő elméről
beteg lélekről készült
legújabb leletek

lezáratlan múltban
márvánnyá dermed a szív,
az idő falán kicsapódnak
a keserűség cseppjei.

még ma is érzem
ahogy a nyelvben
nyelved hegyén lüktetek…

Münchausen VII.

Vergődhetünk

Minden hajnal,
minden este ránk hozza a frászt,
mennyi dolgunk  lehetne még!,
miközben surran a néma gyilkos,
márványrajzolatú,
szorongó kövekké dermed
a tegnap emléke is.

Meseszövetben (be)csempészett,
gondosan adagolt vakcinák,
a tűszúrás sem fáj annyira,
mint a szétáramló „keserű anyag
szétmar, marja a lelket,”
a gyógyító szert Isten hozza
s tartja elém kezeiben.

Ülj csak ágyam szélén,
mítoszkerítések rései mögül
halljam lélegzeted,
egy-egy versből kutakodva
nézhetsz csodavárástól
fáradt szemembe…

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>