Fábián István

Karácsonyi ének, 2017

Fábián István grafikája

itt tolvajjá lesznek a hűségesek.
hitek vesztőhelyévé lett ez a földrész.
szép volt a szép és szebb a szebb.
az elítélt utószor látva körülnéz.

kezével nyitja a létére ütött sebet.
azután menekíti, mesékkel átszőtt
ingébe rejti, lopja a déli harangszót.
mert a harangnak szólnia kell.

ahogy csak a halott madár énekel.

Mediterránéum

Az ember – a szépkörmű –
haját fésült ívekre bontja,
európai bálokban töltekezik,

indulókat hajtogat krepp-papírból
és szemfödelekké dobolja
a kétszer örökölt lövészárkokat.

Aztán a tömeggyilkosságok árkai
vízmosásokként futnak
a hullákkal tellő tengerig.

Csak az Isten bóklászik másfele:
gipszparipáit lovagolja
az elforgó zenedobozban,

majd pedig mosakszik és nem múló
szagok szivárványillatával
kövéredik megint csak a tébolyult tenger,

a földközi.


Megfogalmazva

Miért írnék, rajzolnék bármit,
lepel az idő, arcomra penészült kárpit.

Jézust és Magdolnát is majd kiássák.
Lássák!

Csuklóm világít fölnyílt erekkel,
születek-halok minden gyerekkel,

hallal, vérrel, borral, fegyverekkel,
hazudok is, ahogy minden gané vall.

Van itt most kettő kereszt.
Köröttem egy jobb- és egy ballator.

Az Úr szólt, minden szüléshez jár a tor.
Maradok én a magaméval.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>