Wilhelm József

Irányok mentén

Újabban
jól megszabott irányokat vétek el,
bár a kezdővonalhoz való visszatérés is
értelmét vesztette,
kibogozhatatlan szövegekből építettek körém
valamit,
közben
lesajnálták a képzeletem,
átáztatták a valóságom,
a világba kiáltott kérdéseimet,
a miértjeimet
vastag penésszel fedték be,
jutalmam pedig
savanyú levegő,
és a giccs csillámlása
a felkínált ábrándokban.

Alig használt áldásokkal szédítenek,
békítenek,
ál-bíborszínű ég alá szorítanák
a lendületem
a hullócsillagok hatását alábecsülők,
merthogy:
nehogy kiötlődjön valami szokatlan,
aminek hamisíthatatlan értéke,
egészséges sejtelmessége van
a mindennapok keménységében.

Az új irányok felől
sugdolódzások tajtékát hordja a szél,
de már nem bírom hallgatni
a hátak mögötti beszéd
kiszűrődését,
büdös tőle a levegő,
embertársaim fényhiányban szenvedők,
ugyanis …
a titkos gyűléseket előkészítendő
feláldoztatnak az igaz lelkek
a megfelelés oltárain,
s a füst
kéregráncossá teszi azok arcát,
akik a többiek nevében
látszat-beszélnek:
bla-bla-bla …

Tiszta romantika
a régi táj:
a hold fényében
szépen fodrozódnak
a néma jajkiáltások,
dudorodik a takarítószemélyzet által
szőnyeg alá söpört szemét,
és a háttérben épp
Sziszüphosz – andalítóra hangolt – morc szuszogása hallik.

A szokatlanság útjain
érdekes
horzsolások
szerezhetők!

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>