Baranyai Dóra

Szinesz-tézis

Baranyai Dóra

Nálam maradtak a dolgaid,
a használt zsebkendőd,
fél pár zoknid,
gyűrött csomagolású mentolos rágód.
Magamnak is azt hazudom,
azért nem dobtam még el őket, mert
elfelejtettem
vagy lusta voltam,
pedig igazából csak próbálom
őrizni az érintésed illatát,
az illatod melegét.

Azok a feleségek

Amikor felkelsz felöltözni, mindig félek,
hogy húsz év múlva olyan leszek,
mint azok a feleségek,
akik világvárosokban könyörögnek
hajnali kettőkor
hogy darling, come back to bed,
miközben éppen csak borostás férjük
a hálószoba és nappali között
tegnapi ingében ír üzenetet szeretőjének –

az ágy mellett faltól falig csorgó ablak.
a belvárost láthatják, ha kinéznek,
és hogy mekkorát zuhanhatnának, ha
rászánnák magukat végre.

Tegnap éjjel

kigondoltam egy közhelymentes,
tökéletes haikut,
tudom, mert ahogy összebújtunk,
a hátad mögött számolgattam ujjaimon a szótagokat.
Reggel jutott eszembe,
hogy az egészet elfelejtettem –
hiba volt nem felírni a telefonomba,
csak hát felébredtél volna, ha kibújok karjaid közül –
most egy verssel kevesebb vagyok.
(Te egy kipihent ébredéssel több.)

Placebo

Hosszú ideig ezt a gyógyszert vettem be,
ha elalvás előtt ideges lettem –
ugyanolyan piros a doboza, mint a nyugtatónak,
amit nagyapának vettünk mama temetése előtt.
Nemrég kerestem rá, allergiatünet-enyhítő,
csak a dizájnjuk hasonló, de a placebo még mindig működik.

talán így használlak téged is a magány ellen.

 

A bejegyzés kategóriája: Startkő
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>