Csák Gyöngyi

Csák Gyöngyi

KÖZELEDÉSEK – TÁVOLODÁSOK

(Dublőrök)

Szavak végzik
halálos ugrásainkat,
nézzük lélegzetvisszafojtva,
meg ne szédüljenek,
ne törjék csontjainkat.

(Visszatérő álom)

Elvesztett csatából érkezik,
hajában az idő sírását hozza,
simogatásod először
forró homloka esdi,
majd éhsége könyörög,
hogy tested szegett
kenyerével megkínáljad.


(Fény és árnyéka)

Rejtekhellyé  változol
imában ordítás leszel,
áldás a vádban.

Fény és árnyéka
váltogatjátok egymást

Ragaszkodik tárgyához:
várost emel
az arcod rejtő dombra.

(Nagyító alatt)

Kertjének új lakóját –
nagyítója alatt forgat,

közben lehullnak
színes szirmaid,
neved is elfelejted
mire meghatároz,
elveszik illatodban.

(Kúra)

Alárendeled magad.
Ragaszkodik éltedhez.
Fénnyel veri hátad
a becéző kéz.
Mégsem emel fel.

(Szer)

Ezzel még lehet élni
fogyatékosságod
enyhe fokú csak –
írja egy rövid levélben
nyugtatásul hozzáfűzi:
a szokásos dózis
a levél bélyege alatt…

(Kérdés)

Hiába cirkusz,
a lélektájon
cintányérozó tenyér,
hiába ima,

sugaras elágazásokban
mi tölti ki az origót,
ha elmosódik örökre
a szarvas lábnyoma?

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>