Farkas Kálmán

Március

Már döfi újra a nárcisz
a fénybe zöld tűhegyeit,
ó, legyen itt
végre elomló béke, örök!

*

Verhaareni szél dühöng,
gellert kapva zúg tovább,
valaki e vad tavaszban
keresi csendjét: otthonát.

*

Láthatatlan
fogasokon
lóg a szél,
szinte hallani
a teremtést.

*

Fegyelmezett falanxba
tömörül a fény
s megvillan a fák
fehér ingujján,
nyakkendőtűjén.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>