Csák Gyöngyi

TÁVOLODÁS

(A róka búcsúszavaihoz)

Visszaküldelek a rózsádhoz,
bár a szívem szakad  belé –

Halál a hűség választóvonala –
hajtogatom, míg búzamező-
hajadban futok visszafelé.

(Világ)

Feldereng, magából
mégis kizárat,
hiába gondolsz rá
minden ébredéskor,
a rítusnak vége –
súgják a szívre
tenyerelő árnyak.

(Vándor)

Ragyog a bánat
minden színében,
régen elindult már,
ám azóta sem
talált haza.

(Ébredés)

Túlélő mondatok
sós ízével ébredsz,
ki csillagon landoltál,
ennyivel beéred.

(Színek)

Nem árthat az idő
hét fogása sem:
színeink tömények,
fakíthatatlanok,

a legfényesebb pillanat
illúzióját kölcsönözhetik,
míg a lélektől-lélekig
egyensúlyozó hangban
tapinthatók vagyunk.

(Hiába)

Hiába ígérnénk,
hogy a másikra nincs,
nem maradt több szavunk,

amíg a képzelet
hétágú napja süt,
bekövetkezünk,

isteni színjáték
a magma belsejében.

GROTESZKEK – VI.

Tegnap csak térdig
jártam benne,
ma pedig nyakamig ér a múlt.

Gondolatában
robbanótöltet vagyok
sosem szabadul –

Menj! – szorítasz majd
visszaroskadok melléd
a sűrű őszbe.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>