Motesiczky Gábor

Vén csavargók

Hogy kiket látnék a legszívesebben
hát titeket vén csavargókat tengerészeket
kik úgy élitek a történelmet
mintha soha nem akarnátok
itt hagyni a végtelent
hajófenékbe lökitek az éjszakát
s nyomotokban vándordicsérettel jár a szél
tenger rikolt madár partjain értetek imát
hol örök szerelemmel szántjátok habjait
bennetek kagyló szívharang navigál
vállatokon sudárvitorlák feszülnek keresztet
mintha soha nem tévesztenétek szem elől
mintha soha nem tudnátok meglelni
azt a Földet

Enyém Blues

Nem új a világ csak annak álmodom
Zsebemben virslivel a mustár utcát rovom
Összefolynak fejemben a nehéz dátumok
Lehetnék ifjú de már vénséges vén vagyok

Kocsmánk küszöbe betonig kopott
Pengényi kilincse mit annyi kéz lenyomott
Ráérősen törlöm le számról a sörhabot
Megint letudtam egy dupla műszakot

Az ördöggel cimborálok akár a hálátlanok
Köröttem verdesnek tökrészeg angyalok
Kiszúrták a szemem de nem tartok haragot
Hoz nekünk a jézuska átkozott csomagot

Hazám is van már azt mondják EZ vagyok
Fehéren feketén pokolra juthatok
Felhőkön lépdelek szívemet hallgatom
Ami az enyém azt mindig jól megkapom

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>