Farkas Kálmán

Június

(részlet)

A dűlőutak felett
hajnali pára lebeg.
A búzatábla
pipacsszegélye
meg-meghullámzik.
Mécsvirág moccan,
fűszálak dereka ropog,
nyúlnának már a víz fölé
a horgászbotok.
Csend.
Nádbóbitáit vállamra hajtja,
harmatujjával
ösvényt túr hajamba
s emberré cirógat
újra a táj.

*

Markolatig süllyedt
tőrök a jegenyék.
Ezüstlő gömbkút
guvad a tájra,
hantolvasóját
morzsolja a csend,
víz felett reszket imája.

Megborzong az alkony,
homályba öntve
áll a nyárfasor,
már csillagsugár-
húrú hárfa szól,
az Úr csendes hangjára
csak pár lélek válaszol.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>