Farkas Kálmán

Július

Még szinuszt repül a tájba
egy billegető.
Ezüst karperec:
döglött sikló
villódzik a láthatár
pengéjébe dőlő napban,
már oson a félhomály,
útszéli dinnyeárus
mereng mozdulatlan
s rágyújt a földekről
szivárgó alkonyatban.

*

Tobzódó, sárga
tökvirágok között
nyugodt, lengő-
villa nyakú tyúkok
csemegéznek,
a vakmelegben
kátrányt síró pózna
beállhatna kelevéznek,
katáng, napraforgó a
Napba bátran belenéznek.

*

Nyáralk, tücirp, a levelek
– megannyi vipitük – megmeg-
villannak a szóródó fényben.

Homlokom fehér telek,
megpihen rajta a meleg,
szétoson az est észrevétlen.

*

A legyek egyre
szemtelenebbek,
csupasz magja leng
szárán a meggynek.

*

A Nap láthatárra
akasztott násfa,
fénye belevész
a címerét hányó
csenevész
kukoricásba.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>