Farkas Kálmán

Augusztus

Veronikák
leszáradt
ujjai merednek,
nem ifjú már,
de lilás-pirosan
virgonc még a lednek,
katángtengerben
sárgító ökörfarkkóró
sohasem feledlek.

*

Ahogy rászáll
a madárka,
hajlik, ring a
bogáncs ága,
mellette az
aszat feje
lilásan kö-
nyörög: gyere!

*

Régi cséplőgép alatt
kacsák hűsölnek. A Nap
rézsút veri a határt,
légy te is végre kitárt
ilyenkor.
Gyerekkor
suhan végig
tarlón, benned,
s egy régi tél
jege talán
lelkedben fölenged.

*

Már átver a tarlón
a tavalyi here,
hátamra tapad a
Nap tüzes tenyere,
ne gyere még, vi-
lágvége, ne gyere!

*

Pózna kátrányt sír.
Micsoda kelep:
a drótnyújtókon
leng a vakmeleg!

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>