Szeptember
A nyarat már
panyókára
vetette a táj,
rojtos széle
az őszbe lóg,
hajnalban kis
ködök poroszkálnak
a dűlőutakon,
nádas közül
béke kandikál,
a megvillanó
bögyű galambok
írnak még egy kört
a napraforgó-
tábla felett
s a kukoricáson
és a fasoron túl
a föld feje búbján
egy furcsa máglya gyúl.
*
Diók szelencéit
fölkattintó hónap.
Csukák hínár közül
lesik villantómat.
*
A csenevész
kukoricás-
ban két azürke-
gém álldogál,
csőrük köré
tekeredik
a félhomály.
Kerékpárom
küllőihez
ütődik egy
bódult bogár,
elpeng, s elnyel
lassan mindent
a félhomály.
*
Porosodó leveleket
nyalint a nyárutó.
Vízhatlan a csend,
a tündérrózsa zöld tutaján
béka pihen.
*
Mozdulatlan a táj,
pórusaiból még
áramlik a meleg,
de reggel már az ősz hűvös
drágakövei tündöklenek,
súlyuktól a fűszálak
meg-meghajlanak,
nyújtóznak ha
lecsókolja
róluk a nap.
