Farkas Kálmán

Szeptember

A nyarat már
panyókára
vetette a táj,
rojtos széle
az őszbe lóg,
hajnalban kis
ködök poroszkálnak
a dűlőutakon,
nádas közül
béke kandikál,
a megvillanó
bögyű galambok
írnak még egy kört
a napraforgó-
tábla felett
s a kukoricáson
és a fasoron túl
a föld feje búbján
egy furcsa máglya gyúl.

*

Diók szelencéit
fölkattintó hónap.
Csukák hínár közül
lesik villantómat.

*

A csenevész
kukoricás-
ban két azürke-
gém álldogál,
csőrük köré
tekeredik
a félhomály.
Kerékpárom
küllőihez
ütődik egy
bódult bogár,
elpeng, s elnyel
lassan mindent
a félhomály.

*

Porosodó leveleket
nyalint a nyárutó.
Vízhatlan a csend,
a tündérrózsa zöld tutaján
béka pihen.

*

Mozdulatlan a táj,
pórusaiból még
áramlik a meleg,
de reggel már az ősz hűvös
drágakövei tündöklenek,
súlyuktól a fűszálak
meg-meghajlanak,
nyújtóznak ha
lecsókolja
róluk a nap.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>